Martin Szekely a médiától, közszerepléstől magát távoltartó, munkái árnyékában meghúzódó formatervező.

Az általa tervezett lakberendezési tárgyak, a Roger&Gallet-cég nek készített parfümös flakon, a Perrier – és a Heineken-pohár, az mk2 mozi-lánc kétszemélyes «Love seat»-ülései, hogy csak néhányat említsünk, mind magukon viselik tervezőjük szerénységét és a személytelenség megtartására irányuló tudatos törekvését. Évtizedek óta olyan tárgyak létrehozásán dolgozik, amelyeket használói önmagukért, nem pedig a designer hírnevéért becsülnek. Munkái jelenleg két helyszínen, a Galerie Kreo-ban és a Centre Georges Pompidou-ban láthatók. Előbbiben legújabb lakberendezési tárgyaival, az Units-sorozat darabjaival találkozhatunk, utóbbiban pedig, retrospektív kiállítás keretében, eddigi munkásságáról kapunk áttekintést.

Az Units-sorozatban, hagyományaihoz híven, Szekely ezúttal is az anyag maximális lehetőségeinek kiaknázásával jut el a használhatóság és az esztétika legoptimálisabb ötvözetéhez. A matt felületű, fehér Units-bútorok, bármilyen meglepően is hangzik, gipszből készültek, és számtalan variációs lehetőséget kínálnak. Igy például a rögzítés nélkül is stabil könyvespolc, de a kerekformájú fiókos szekrény is, tetszőleges magasságig növelhető, és átlátszó vagy akár fekete üveggel kombinálva, a polc zárt szekrénnyé is átalakítható.

A Centre Georges Pompidou-ban rendezett kiállításon a gyűjtők számára, kis példányszámban készült és ipari sorozatgyártásra szánt darabok egyaránt szerepelnek. Többek között találkozhatunk Szekely egyik első figyelmet magára vonó és ma már alig fellelhető ülőbútorával, az acél-aluminium vázas Chaise longue Pi-vel(1983), különböző alapanyagokból készült, különböző évekből származó asztallal, szekrénnyel, golyóstollal, üvegtányérral, pohárral, villanykapcsolóval, Hermès-nek tervezett ékszerekkel, Christofle számára tervezett evőeszközökkel. A kiállítás címe Ne plus dessiner(Többé nem rajzolni), ami egy formatervezőről lévén szó, meglehetősen furcsának tűnik, ám a cím magától Szekelytől ered, és a magyarázatot is tőle kapjuk e sorok írójának 2005-ben adott interjúban[1] „A korábbi és az utóbbi évek munkái között az az alapvető különbség, hogy a kilencvenes évek eleje óta nem rajzolom a terveket, hanem komponálom. Olyan, nem általam kitalált, hanem létező formákban gondolkodom, amelyek bárhol megtalálhatók, nem tartoznak senkihez, vagyis mindenkihez tartoznak.”

 

Martin Szekely «Units»

Galerie Kreo

2001. december 23-áig

 

Martin Szekely, ne plus dessiner

Centre Georges Pompidou

2012. január 2-áig

[1]Polcok – Martin Székellyel beszélget Cserba Júlia, Balkon, 2005/9.