A múlt évben először jelentkező Show Off* sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tavalyi huszonnyolccal szemben idén, tíz országból, több mint negyven galéria vesz részt az Espace Pierre Cardin-ben sorra kerülő rendezvényen. A művészek átlag életkora közelebb van a harminchoz, mint a negyvenhez, de néhány kivételtől eltekintve, maguk a galériatulajdonosok sem sokkal idősebbek. A résztvevők zömének fiatal korából adódóan, leginkább olyan művészek munkáival találkozunk, akik, ha hazájukban szereztek is már hírnevet, külföldön még kevéssé ismertek, az őket bemutató galériák nagyrésze pedig viszonylag szerény anyagi lehetőségekkel rendelkezik. Mivel ezzel a közönség is tisztában van, ide olyan gyűjtők és érdeklődők látogatnak el, akik nem nagy nevekre, hanem új tehetségekre, új tendenciákra „vadásznak”. A fotó, a videó és az installáció mellett, az olyan klasszikus műfajok is szép számmal jelen vannak, mint a festmény, a rajz és a kollázs. Talán csak a szobrászatban hiányzik a hagyományos technika, a kézzel megmunkált fa, kő vagy márvány.A New York-i Mike Weiss Gallery például Any Myers „Desire and Unification” című, 2007-ben készített ceruza és guas-sorozatának önálló bemutatásával jelentkezett. A művész diagramszerű szerkesztéssel létrehozott kompozícióin galaktikai alkotóelemekből, nemiszervekből, felnagyított mikroszkopikus részecskékből, tehát létező, valóságos motívumokból, immateriális világot teremt. Jana Gunstheimer az ellenállókat és nácikat egyaránt kiszolgáló, hírhedt fegyvergyáros Krupp-család magánpalotájának helyiségeiről készített, véleményét egyértelműen kifejező, ötven darabból álló akvarell-sorozatot. Ezek közül került négy a düsseldorfi Galerie Conrad kiállítására. Az angol Jonathan Callannak köszönhetően, a belga Grusenmeyer Art Gallery-ben lehet a legeredetibb, legelmélyültebb szobrokat látni. Callan könyvekkel, színes magazinokkal, dolgozik, és ezek nemcsak az alapanyagot szolgáltatják alkotásaihoz, de a bennük szereplő tartalomnak megfelelően, a témát is. Christoph Keller, német képzőművész, akit a bordeaux-i Galerie Ilka Bree mutat be, saját alkotói tevékenységét a művészet és a tudomány között határozza meg. Több munkájában is biztonsági videokamerák felvételeit, internet honlapok képeit használja fel, azokat dolgozza át számítógépen. Az American Embassy-Project két pannón nyolcvanöt amerikai követség épületét (köztük a budapestiét) sorakoztatja fel, és a színmódosítással olyan atmoszférát teremt, ami egyszerre érzékelteti az Újvilág világhatalmi erejét és fenyegetettségét. A személyes, angolai katonai tapasztalait feldolgozó kubai Adonis Flores digitális printjein saját magát ábrázolja terepszínű katonai egyenruhában, de rajta kívül több művésznél, így az ugyancsak kubai Alain Pino installációjában is megjelenik a háború, az erőszak és a terrorizmus gondolata.
Itt látható először a fiatal francia képzőművészek számára kiírt Gruppo Campari-díj győztesének, Eric Baudart-nak „Caresse-moi…” (Simogass meg…) című videója, amelyen két és fél percen keresztül egy meduza víz alatti mozgását, lassú felemelkedését, alámerülését, a testén megcsillanó- eltűnő napfény játékát figyelhetjük meg. Ebből a műfajból ennél sokkal figyelemreméltóbb munkát is lehet látni a Szalonon.
Az idei Show Off-on, akárcsak a tavalyin, a sznobizmus és a könyörtelen versengés helyét a művészetek iránti őszinte, közös lelkesedés tölti ki, a kérdés csak az, hogy a siker, az egyre növekvő népszerűség ezt a továbbiakban is engedi-e majd megőrizni.