A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány december 11-én, csütörtökön 20 órakor adja át az idei Herczeg Klára-díjakat senior fokozatban Körösényi Tamás szobrászművésznek, junior fokozatban Fischer Judit és Mécs Miklós (SzAF) képzőművészeknek. Helyszín: Labor (1053 Képíró utca 6.). A díjátadó egyben a díjazottak közös kiállításának megnyitója is.
2008-ban a Herczeg Klára-díj senior fokozatára Rényi András tett ajánlásokat, akit az FKSE vezetősége kért fel erre a feladatra. Rényi András ajánlásaiból pedig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány kuratóriuma Körösényi Tamást jelölte a Herczeg Klára-díj senior fokozatára.
Körösényi Tamás szobrászművész, 1990-től a Magyar Képzőművészeti (Főiskola) Egyetem osztályvezető tanára, 1999-től tanszékvezetője. Már a 70-es évek közepén készült munkáira is a szobrászat végső határainak konceptuális keresése volt a jellemző. A 80-as évek elejéig egymással párhuzamosan születnek figurális, a pop art, a minimal art hatását tükröző objektjei, koncept-művei. A 90-es években új gondolatok körvonalazódnak műveiben: az illeszkedés (Fügung), melynek lényegét a már kiérlelt szobrászi nyelven megszólaló organikus és a puzzle-játékból ismert kirakós formák analógiájára fogalmazott meg. A művekben önálló plasztikai erejükön túl egymáshoz való viszonyuk kap nagy hangsúlyt. Díjazása mellett művészeti kvalitásain túl kiemelkedői oktatói tevékenysége is szól, aminek köszönhetően nagy hatással van a magyar szobrászat legújabb generációira. És aminek köszönhetően generációkat átívelő és összekötő a munkássága.

2008-ban a Herczeg Klára-díj junior fokozatát az FKSE vezetősége a Szájjal és Aggyal Festők Világszövetsége képviseletében Mécs Miklósnak és Fischer Juditnak adta.
A SZAF 2005. október 6-án MSN Messenger 7.0-án létrejött egy művészeti világszervezet, – amelynek ma 13 szájjal vagy aggyal festő művész tagja van – a Szájjal és aggyal festő művészek világszövetsége. A SZAF a Magyarországon is közismert SZLM (Szájjal és lábbal festő művészek világszövetsége) mintájára alakult. A SZAF utolsó csepp véréig harcol azzal a teljességgel hibás nézettel, ami a középszerű, tartalmatlan művek létjogosultságát egyfajta technikai virtuozitással indokolja. A SZAF-ot elkeseríti az a felismerés, hogy környezetükben megszámlálhatatlan kézzel festő is ezen az úton halad. Kétségbe ejti őket az a tendencia, ahogyan az emberek – nem kevésbé a képzőművészetben tevékenykedők – kapcsolata a művészettel az idő előrehaladtával egyre őszintétlenebbé, egyre gondolatszegényebbé válik.
Céljuk legkevésbé sem a szájjal és lábbal festők karikirozása. Szervezetük csupán annak formai, megjelenési, és terjesztési mechanizmusát sajátítja ki egy másik szélsőséget felmutatva, irónia és önirónia furcsa elegyével.
A szájjal és aggyal festők leginkább nem festenek. Leginkább agyalnak és beszélnek a művészetről. Önmaga paródiájába fordítják, nevetségessé teszik a semmitmondó tendenciákat, új lehetőségeket tárnak fel a kiüresedett, szépelgő festőiség helyett, ötleteket, terveket dolgoznak ki egy izgalmasabb, őszintébb, nyitottabb, szabadabb festészet (művészet) jegyében.