Véget ért a VIP Art Fair, az első jelentős nemzetközi online művészeti vásár. A mérleg meglehetősen felemás.
Míg az úttörő kezdeményezést úgy a vezető galériák, mint a műgyűjtők körében élénk érdeklődés fogadta, a megvalósítás – a komoly technikai problémák miatt – nem volt zökkenőmentes. A szervezők meghívását 30 országból 138 tekintélyes galéria fogadta el; listájuk vetekszik a legnagyobb „hagyományos” művészeti vásárok résztvevőinek névsorával. A nyugat-európai és észak-amerikai kiállítók mellett jónéhány ázsiai és dél-amerikai galéria is bérelt virtuális standot. A látogatók javarészt kortárs alkotók műveiből válogathattak, akik között a globális műkereskedelem „blue chip-jei” mellett szép számban voltak nemzetközi karrierjük kezdetén álló művészek is.
One-man-show-k helyett szinte minden kiállító igyekezett az általa képviselt alkotók széles körét felvonultatni, így a legtöbb művésztől csak egy-két munkát találtak az érdeklődők. Kivétel azért akadt; Gerhard Richtertől például 3 galéria 14 festményt, Thomas Rufftól 4 galéria 13 fotót kínált. A több ezer mű ára néhány ezer dollárról indulva széles sávban mozgott; az egymillió dollárt mintegy félszáz alkotás ára haladta meg. A bemutatott műtárgyak becsült összértéke 226 millió dollár volt. Magyar vonatkozású művel csak a torontói Corkin Gallery standján lehetett találkozni, ahol egy cím nélküli portréfotót kínáltak André Kertésztől.
Nem volt hiány érdeklődőkben sem; a virtuális vásárt 130 országból százezrek látogatták, napi átlagban közel egymillió oldalt nyitva meg. Jó néhány kiállító számolt be eladásokról is. A vásáralapító James Cohan például Fred Tomaselli festményét értékesítette 200 ezer dollárért, David Zwirner a Turner-díjas Chris Ofili bronz Mária Magdolnáját adta el 375 ezerért, a szöuli Gallery Hyundai pedig Ai Weiwei festett vázáiért kapott 150 ezret.
A gondokat a szűkös számítástechnikai kapacitás okozta. A rendszer a látogatók ostromától gyorsan összeomlott; a vásár honlapja éppen akkor volt hosszabb ideig elérhetetlen, amikor a legdrágább, 100 dolláros jegyet váltott nézők látogatták. Később ugyan már kevesebb technikai gond akadt, de ennek az volt az ára, hogy az előzetesen legnagyobb vívmányként beharangozott chat-opciót kiiktatták, azaz a gyűjtők csak hagyományos úton, e-mailben vagy telefonon kommunikálhattak a galériákkal. Kárpótlásként a szervezők a nyitvatartási időt az utolsó napon négy órával meghosszabbították és visszatérítik a 100 dolláros belépők árát. Elképzelhető, hogy a szolgáltatások részleges kimaradása miatt néhány kiállító visszakövetel majd valamit 5-20 ezer dollár közötti részvételi díjából.
A kiállítók és a látogatók hangulatát egyaránt rontó problémák ellenére is valószínű, hogy a VIP Art Fair-nek lesz folytatása, hiszen igény egyértelműen van rá. Ugyanakkor az is biztosnak látszik, hogy az internetes vásár egyelőre csak kiegészítője marad a hagyományos művészeti vásároknak, nem veszélyeztetve azok pozícióit.