Ünnepi beszéd, írta: Verebes István, előadja Kern András
Kedves Pentések, kedves Pentésnők, tisztelt Szelényeink, Matláfok!
Engedjék meg, hogy a Hanarvekényési Pörge-mörge részéről így elpüfélhessem Önöknek a Hanarveknyésiek szívből jövő sunyáit.
Meggyőződésem, hogy e mostani bélgamáción nyílvánosan is elpotálhatjuk, hogy noha a vronyás idén szilanyásként jött, a gárzaki mégis elegendően telmekós, és már herfel a dumóef.
Idén már zselenyákkal pötéltük a poslát, a posla bényét, és a poslabényen belüli rugányt. Nemhiába zodáltuk a dernyét.
Rogodásaink, zögördéseink most már végre kumálnak.
A magam részéről kifetyélhetem, hogy nem doláztuk el a herfelést, eleget tettünk a harmadik szusonkó meléinek, így aztán bízvást számíthatunk tilmanóra és egy kevés poslára is.
A posla bénye idén talán kevesebb lesz, mint tavaly, de felgyumáltunk helyette elegendő bélges menát.
Ezen a téren nincs, és nem is lehet palizsánkos bélganyáz vagy bármi féle selga-velga.
A dölmenés, a következetes dölmenés folyik tovább, és ebben a KISZ szervezet is vetlás. Vetlás, mert a hanarveknyésiek érzik a tocsolákban rejlő folonyát.
Innen ígérjük, hogy gereten lesz a durmák, ha bolonyként vezéljük a csumót, és nem engedjük a podolcs lenyán.
Erről a helyről is felnyihorlunk, és furákkal élünk a legmagasabb szedál felé, vezélje keresztül a Pörge-mörgeiek dödéjét.
Mert mi büszkék vagyunk a dödénkre. Ez a döde a mi dödénk.
Ahogy azt Töcsek, a nagy Pöde mondta: Inkább ma több döde, mint holnap még kevesebb pumó elvtársak.
Végül köszönöm, hogy fölszügyélhettem a dézermannt, és kívánom az egész bélgamációnak, hogy még nagyon sokáig desledonyáljon a ribán.
Éljen a bedő, éljen a törentárpödle, éljen a tonásmenásvekernye, éljen a nyefke.
Köszönöm