Åsa Sonjasdotter az On Mobility nemzetközi projekt keretében feltárja nekünk a burgonyatermesztés keserű valóságát. A helyzet rendkívül lehangoló: a monokulturális agrárlobbi pár fakó sablonfajtával mérgezi a világ krumplira éhes gyomrát.

A svéd származású művésznő raklapokat pakol tele burgonyás zsákokkal. Méghozzá a bio-diverzitás, a természeti sokszínűség védelmében. Felsorakozik a krumplihagyomány összes büszkesége, a költői nevű Rosa Tannenzapfen, az előkelő King Edward, a pórias Congo és társaik. Van gömbölyded és ráncos, gyökérszerűen göcsörtös és pöffeszkedő pohos-hasú, világosbarna és mályvaszínű, apróbb és nagyobb, engedélyezett és jegyzéken kívüli. A krumpliszsákokhoz rövid tájékoztató is társul, a Shetlandi Feketéről például megtudjuk, hogy alig száz éves, hogy gumói kicsinek számítanak, erősen sötétkék a héja, jól süthető, és hogy hagyományos „szabad fajta”, bár kereskedelmi forgalomba nem hozható. És ez utóbbi a lényeg, a törvényi szabályozás! Sonjasdotter – a növénytermesztő nagyvállalatok éberségét kijátszva – tiltott fajtákat csempészett be kis hazánkba. Sőt, arra bujtogat, hogy a néző kis papírzsákban vigyen haza a neki tetsző alternatív fajtából, s termessze nyugodtan otthon, a kiskertben. Igazi parasztgerilla akció. Háztájit a téeszek mellé! Sonjasdotter – napjaink Robin Hoodja – visszaadja a monokulturális kapitalizmusban kizsigerelt városlakónak a föld kincsét, a biológiai sokszínűséget. Arról ugyanis ne legyenek illúzióink, hogy ki áll a tiltó burgonyajegyzék mögött! Hát a Hatalom. Kultúrtörténeti áttekintésében a művésznő nagy vonalakban utal is az imperializmus és a burgonya ismeretes összefonódására: a 18. században a gyárosok az olcsón termeszthető, igénytelen krumplival etették a nincstelen munkásokat, hogy minél több szabad földterület maradjon nekik. Majd mindenféle szervezetet hoztak létre, amiknek mintha csak egyetlen céljuk lenne: a sokszínűség felszámolása. A galériában parasztromantikával fűszerezett zöld csatakiáltás hallik – még egy szolid rúgás a globalizáció zsíros testén. Ha egy skandináv entellektüel is csak ennyit ért az Európai Unió gazdaságpolitikájából, akkor nem kell szomorkodnunk. A szabályozás racionális okaira ugyanis nem derül fény (fajtanemesítés, védekezés a kórokozók ellen stb.), az imponálóan lendületes, globkrites vörös homály elfedi a másik fél érveit. Sonjasdotter azért hangulatos és szerethető kiállítást hozott össze, politikai szlogenekhez mérhetően elnagyolt és metsző éllel! A „Krumpliperspektíva” c. projekt az On Mobility (A mobilitásról) címet viselő nemzetközi kortárs művészeti összefogás egyik állomásaként érkezett el hozzánk – ennek megfelelően nem tudunk meg semmit a hazai krumplivalóságról. (A további résztvevők a Stúdió Galériában és a Trafó Galériában láthatók.) 
Műcsarnok, Menü Pont

2006. május 4.-2006. június 4.