Manapság egyre több fórumon kaphatunk ötleteket arra, hogy hogyan
találjuk meg életünk párját és ha már megtaláltuk, hogyan tartsuk meg
egy életen át. Göbölyös Luca többek között azt javasolja, hogy
„Levágott körmünket pogácsába kell belesütnünk, azt megetetni a
kiszemelt férfival és örökké a miénk marad.” A meghökkentő tanács
legújabb projektjének része: átfogó kutatást végzett régi babonákról,
melyeket hajadon lányok alkalmaztak férjfogás céljából. Az etnográfusok
számára is igazi „csemegéket” tartalmazó rég elfeledett és ma már
hihetetlennek tűnő praktikákat Gőbölyös a Knoll Galériában mutatja be,
teljes kortárs művészeti arzenállal körítve.
A galéria fogadó részében – mintegy kedvcsinálóként – egy pár perces trailer látható, amely röviden és pörgősen bemutatja, hogy mi vár ránk odabent. A sokszor szájhagyomány útján terjedő praktikákat több műfajban is vizualizálta Göbölyös, minden oldalról körüljárva a pikáns nőművészeti témát. Először is az egyes „receptekben” lévő kellékeket professzionális módon, beállított reklámfotóként lefényképezte. (Szakmai magabiztossága nem meglepő, hiszen a kilencvenes évek elején fotó szakon végzett az Iparművészeti Egyetemen). Ezután a divatos, jól mutató fotókat a férjszerzés fortélyait eláruló magyar, illetve angol feliratokkal látta el. A kiállítás katalógusában is ezeket a fotókat láthatjuk viszont, szakácskönyvként reprezentálva, melyben a receptek elkészítési módja, hozzávalói is olvashatóak, Turai Hedvig bevezetője után. Leginkább a videóban érezhető, hogy mennyire rafináltan használja Gőbölyös a médiában előszeretettel alkalmazott kliséket, például a műsorszerkezeteket. Videója a Stahl konyhája vagy bármelyik másik főzőműsornak a kortárs művészeti parafrázisa. Öt epizódból áll, melyek egy párkapcsolatot modellezve különböző problémákhoz nyújtanak hasznos tanácsokat. Gőbölyös ezekben mint rutinos és elbűvölő műsorvezető jelenik meg. Az első részből kiderül például, hogy ha Luca napján 13 férfiismerősünk nevével ellátott túrógombócot főzünk és naponta egyet megeszünk, akkor az utolsóként sorra kerülő lesz a jövendőbelink. Ha már megtaláltuk az Igazit, a második rész szerint úgy láncolhatjuk magunkhoz, ha egyik használt bugyinkat kifőzzük és ebből teát készítünk kedvesünknek. A harmadik részből megtudjuk, hogy ha megitatunk álmain férfijával egy szeméremszőrzetünket tartalmazó pálinkakoktélt feleségül fog kérni. A negyedikből pedig kiderül, hogy ha mégis elveszítenénk, akkor csak a sörébe kell köpnünk, és máris visszajön hozzánk. Legvégül pedig, ha ráuntunk a férfira, akkor az egyik leghatásosabb mód a szabadulásra, ha az egyik ruhájának a bal ujján keresztülpisilünk. Amikor ezek a népi praktikák születtek, még az volt az élet legtermészetesebb dolga, hogy minden nő férj után áhítozott és bármit megtett ezért. De manapság amikor inkább Bridget Joneshoz hasonló független, szingli nők szaladgálnak a világban, felmerül a kérdés, hogy vajon hányszor hangzik el a Férjhez akarok menni! kétségbeesett felkiáltás? És vajon hányan lennének hajlandóak hasonló rituálékra?
Knoll Galéria
2010. április 8. – 2010. május 29.