Párizs egyik legkülönösebb hangulatú múzeuma vitathatatlanul a Musée
Gustave Moreau. Névadójának, a ház és a benne lévő műterem egykori
tulajdonosának, a különc 19. századi szimbolista mesternek szinte
teljes, mintegy 20000 darabból álló életműve található itt. Az
elképesztően sűrű állandó kiállításon 1200 festmény és 4000 rajz
szerepel. A háromszintes épület 1852-ben került Gustave Moreau
tulajdonába. A tehetős építész apja szárnyai alatt polgári jómódban
felnövő és alkotó művész sohasem kényszerült arra, hogy műveitől a
megélhetés érdekében váljon meg. A hihetetlen mennyiségű és minőségű kép
között most 16 kisméretű, viaszból készült szobor szolgál csemegeként a
napi sok száz látogatónak.
Moreau már egészen fiatal korától kezdve behatóan tanulmányozta a szobrászatot, főként Michelangelót és az olasz reneszánszot, gyűjtötte is a híres szobrokról készült gipszmásolatokat, de valószínűleg barátjának, a szintén festőművész Edgar Degas-nak a hatására kezdett csak el a plasztikával aktívan foglalkozni. Naplója tanúsága szerint a szobrászatot csak előtanulmánynak szánta mitológiai és bibliai tárgyú festményeihez. A kiállítás él is a felkínált lehetőséggel és a kisméretű szobrok mellett mindig láthatjuk Moreau-nak azokat a vásznait is, amelyek – néha akár több változatban is – tanúskodnak a mintázás révén szerzett három dimenziós tapasztalatokról. Az Argonauták címen ismert képéhez készült szobor például a hajó árbocának függőlegesét használja fel statikai központként, és e köré helyezi el az alakok elnagyolt, de nagyon kifejező tömegét. Salome táncát is többször festette meg Moreau L’Apparition címen. Sajátos egyéni értelmezésében a csábító tánc hatására Keresztelő Szent János feje mintegy vízióként visszaszáll a testére. Az ehhez készült viaszszobor kiválóan oldotta meg a tragikum és a látomásszerű könnyedség nehéz ellentmondását. A kiállítást megelőzően a kutatók röntgensugárral vizsgálták meg a szobrok belső szerkezetét, így láthatóvá vált, hogy Moreau többnyire fém- ritkábban favázra vitte fel a képlékeny, saját maga által készített és színezett viaszt. Valamennyi kiállított szobra mellett láthatjuk ezeket a röntgenfelvételeket is, sokkal érthetőbbé téve a statikai és esztétikai elemeket. Prométheuszról és Herkulesről készült allegorikus alakja, vagy a Jákob és az angyal című műve is ezzel a hármas összehasonlítási lehetőséggel nyűgözi le a látogatót, hiszen szinte egyszerre vizsgálhatjuk meg az alkotásokat síkban, térben és belülről is. Hogy Salome szimbolikus alakja egyébként is foglalkoztatta Moreau-t, arra bizonyíték egy különös, kivételesen fából készült vázra felvitt Salome szobor-variáns. Maga Moreau is méltónak találta ezt a plasztikát arra, hogy időtállóbb formát kapjon – ezt bizonyítja naplójába írt feljegyzése: „szoborba önteni”. Sajnos ez a változat sohasem készült el, de a Salome így is a kiállítás vitán felüli legszebb, egyedülálló darabja. Moreau a még képlékeny állapotban lévő viaszalakot ritka szövésű vászonba csavarta, amitől a szobor különös, szinte ősi, primitív varázslásra használt woodoo-bábú benyomását kelti, magán viselve egyszerre a megejtő szépség és a gonosz rontás ambivalenciáját.
Musée Gustave Moreau, Párizs
2010. február 10 – 2010. május 17.