Januárban Tihomir Orešković horvát miniszterelnök elfogadtatta a horvát parlamenttel az új, jobbközép szövetségre épülő kormány minisztereinek névsorát. A kulturális tárcát Zlatan Hasanbegović kapta, ami azonnal masszív felhördülést keltett a kulturális-, művészeti, sajtó, média- és civil körökben. A felháborodás tárgyat elsősorban az új miniszternek a rá bízott területen tanúsított szakmai tapasztalatlansága, valamint nyíltan fasiszta politikai nézetei és kijelentései képezik.
Az egyik legvitatottabb kijelentése 2015 májusában hangzott el az Otvoreno című horvát közszolgálati tévéműsorban, ahol Hasanbegović megállapította, hogy az antifasizmus nem képezi részét a horvát alkotmány alapjainak: „A horvátországi háború az egyetlen a 20. században, amiből nyertesként jöttek ki a horvátok, és ez az, amire fel kell építeni Horvátországot. […] Az antifasizmus nem képezi Horvátország alapját, csak egy közhely, aminek nincs nyoma az alkotmány szövegében, nem említik sehol.” Nézeteinek fasisztoid voltát bizonyítandó a politikus múltja is terítékre került. 1996-ban, Hasanbegović-nak két cikke jelent meg a Független Horvát Állam című folyóiratban. Ezek egyrészt Ante Pavelić-nek, a második világháború alatti horvát fasiszta diktátornak a politikai eszméit hirdették, illetve a náci bábállam, az úgynevezett Független Horvátországi Állam által elkövetett bűncselekményeket relativizálták.
A politikus kinevezése napján a Platform 112 nevű, nem kormányzati szervezeteket egyesítő polgári kezdeményezés a horvát parlament épülete előtt tüntetett Hasanbegović miatt, követelve, hogy a parlament a kormánytagok kinevezését ne fogadja el. A Horvát Újságíró Szövetség nyilatkozatot adott ki, amelyben felháborodását fejezte ki a kulturális miniszteri posztra javasolt politikus kapcsán, akinek feladata egyértelműen a politikailag inkompatibilis újságírók „fegyelmezése” lesz. Első hivatalos megnyilvánulásai között Hasanbegović kijelentette, hogy nincs szükség a non-profit média állami támogatásara, amit a nemzetközi sajtószervezetek egyértelműen elítéltek.
A Kulturnjaci csoport tagjai. Forrás: Facebook.com/kulturnjaci2016
Kulturális berkekben megalakult a polgárokból, művészeti szakemberekből és művészekből álló Kulturnjaci 2016 (Kulturális munkások 2016) nevű csoport, amely február elején indult, és egy petíció formájában indított aláírásgyűjtést Zlatan Hasanbegović menesztése érdekében. A szöveg, amelyet benyújtottak a horvát miniszterelnöknek és államfőnek, így fogalmaz: „…olyan pillanatnak vagyunk tanúi, amikor az új horvát kormány fenyegeti és megalázza a kultúra területét azzal a döntésével, hogy Zlatko Hasanbegović-ot nevezi a kulturális tárca élére, a tudóst, aki teljesen inkompetens a kulturális intézményrendszer és a kulturális termelés valamennyi szegmensében. Nem ismeri kellőképpen sem a helyi és nemzetközi együttműködés mechanizmusait, sem az európai kulturális alapokat, és aki, mint személy, teljes mértékben elfogadhatatlan, reakciós ideológiai pozíciókat képvisel. Meggyőződésünk, hogy meg kell védeni a kultúrát minden olyan ideológiától, ami a bigottságot, kicsinyességet, a revizionizmust valamint a kultúrpolitika és a kulturális termelés nacionalista fogalmait vezeti be. A humanizmus elveitől megfosztott, és a diktatúra által sárba tiport kultúra már nem kultúra, hanem csak a politikai pragmatizmus egyik eszköze.„
Politikai elemzők szerint kevés az esély Hasanbegović menesztésére. Tihomir Orešković miniszterelnök ugyanis már február elején kényes helyzetbe hozta magát a horvát nemzetbiztonsági hivatal igazgatójának eltávolításával. Egy újabb hasonló döntés saját politikájának megkérdőjelezését jelentené, és olyan bizalomvesztéssel járna, ami akár az újonnan alakult kormány feloszlatásához is vezethetne.
A Kulturnjaci 2016 csoport közel 10 000 tagot tartalmazó közösségi oldalán a horvát és nemzetközi művészet élet szereplőivel készített interjúik és rendszeresen dokumentált állásfoglalásaik, akcióik és megszólalásaik mellett az utóbbi napokban egy újabb sürgős felhívás jelent meg. Ebben néhány csoporttag megfélemlítéséről, nyilvános megalázásáról, az otthonukba való betörésről, halálos fenyegetésükről adnak hírt. Ha eddig azt gondolta volna az olvasó, hogy ma Európában a kultúra területén a radikális irányváltások legfeljebb a finanszírozás csökkentésével, megvonásával, az intézményvezetők lojális pártkatonákra cserélésével és konzervatív, reakciós kultúrpolitikai szemlélettel járnak, akkor meglehet, naiv volt. Horvátországban ez vérre megy.
