A magyar Gróf Ferenc és a francia Jean-Baptiste Naudy kettőséből álló
Société Réaliste csoport különböző félig-meddig létező tudományok
abszurdba hajló kiforgatásán munkálkodik. A fiatal művészpáros az olyan
jól hangzó diszciplínákban garázdálkodik, mint a politikai dizájn, a
kísérleti közgazdaságtan, az országergonómia és a társadalommérnöki
tanácsadás.
A zömében Párizsban működő két fős kollektíva sziporkázóan ironikus intellektussal és profi grafikus szaktudással vesz elő fél-tudományos kérdéseket, végig elemezve és a vizualitás nyelvére lefordítva őket. A néző kissé magára hagyva áll a grafikonok és táblázatok között, hogy mostantól ő következik, ha ennyi információból se tud kicsiholni egy tisztességes végkövetkeztetést, akkor menthetetlen. A Kisterem galéria zsebkendőnyi kiállítóhelyiségében bemutatott legújabb munkáik a térképészet és a tipográfia kifordított nyelvén faggatják a politikatörténet és a pénzpiac pár szimbolikus eseményét. A bejárattal szemközt a Kommunista kiáltvány olvasható ceruzával felírva a falra. Angolul, kiegészítve minden egyes szó fogalmi ellentétével. A kettős beszédű manifesztum ráadásul egy Európa-térképbe van tördelve! A térkép még egyszer feltűnik, kékre festett zománctáblán ott sorakoznak a nagy európai városok. A gond csak az, hogy az először ismerősnek tűnő szigetek és partszakaszok valójában a sarkvidéket ábrázolják. Tipikus Société Réaliste-féle elbizonytalanító trükk. Hiába keressük a helyünket, nem találjuk.
Körben a falakon utcatábla méretű zománcfeliratok változatos betűtípusokkal: Mein Komfort, Order VS Progress, LLAW, (R&D)EGENERATION. Középen van egy tábla korrekt ábécével, különféle pénznemek a vanuatui vatutól a szerb dinárig, egzotikus mellékjelekkel ellátott betűikkel. De éppenséggel az ábécét nem adják ki, nem is akarják, valójában tavalyi árfolyamon viszonyulnak egymáshoz, valami ezoterikus közgazdasági szuperrendszert alkotva. A szöveges zománctáblákat a 21st Fraktur of Futura felirat magyarázza. A Fraktur a szögletes gót betűkön alapuló régimódi német írásmód neve, a Futura pedig a Bauhaus vonzáskörzetében létrejött, szellős, modern, geometrikus font. A náci rezsim eredetileg az ősi germán verziót támogatta, majd 1941-ben mégis leváltották az öreg Frakturt, zsidó mételynek minősítve. Abszurd helyzet: Hitler személyesen vezényli le a modernizációt a tipográfia frontján, a Mein Kampf szerzője gondoskodik a komfortos új fontokról. A rend és a progresszió közti viszony kibogozhatatlanul összekuszálódott…
A kiállítás címe (Xenolalia) az ismeretlen nyelveken szólás csodája. Tökéletes metafora a Société Réaliste tevékenységére: ha akarom ostoba hablaty és blöff, ha akarom, a képi logikát használó, intuitív valóságmegértés.
Kisterem
2010. június 23. – 2010. július 23.