A londoni ICA (Institute of Contemporary Arts) Surprize, Surprize (Meglepetés, Meglepetés) című kiállítása 40 elsővonalbeli kortárs képzőművész munkáit mutatja be. A kiállítók névsora afféle kortárs művészeti ki kicsoda, John Baldessaritól Cindy Sherman-on át Kara Walkerig. A művek mellett nem található meg az alkotók neve, vagy a mű címe, erre vonatkozólag csak a katalógus igazít útba, hiszen a kiállítás célja éppen az, hogy a látogató szabaduljon meg a művészekkel kapcsolatos sztereotípiáktól és csupán a művekre koncentráljon. A beskatulyázást elkerülendő a művészek rájuk korántsem jellemző művekkel vannak jelen, gyakran megszokott médiumaikat is felcserélve. A generációjának krónikásaként számon tartott Wolfgang Tillmans, a Turner Díj-nyertes fotóművész pl. egy festménnyel és egy rajzzal szerepel, Damien Hirst egy húsz évesen készített kollázsával, a Chapman testvérek pedig tizenévesen készített papírmasé állatkáikkal. A legtöbb művész azonban kihívásként fogta fel a kiállítást és nem az archívumában ke esett korai munkákat, hanem a kiállítás ötletére reflektálva készített atipikus műveket, Paul McCarthy pl. a Piccadilly egyik üzletéből emelt ki egy Gucci-ba öltöztetett kirakati babát afféle ready made-ként. A művek témája néha kapaszkodóul szolgál a látogatónak, aki többnyire sötétben tapogatódzik, a megszokott támpontok nélkül. A kiállítás beváltja a címében megfogalmazott ígéretet, valóban számtalan meglepetést tartogat, a legüdítőbb azonban kétségtelenül maga a koncepció, amely a hansúlyt a művészek reputációja helyett magukra a művekre helyezi.