A Szépművészeti Múzeum bővítése körül 2010 elején kialakult éles vita
nyomására ígéret hangzott el a kifogásolt tervek gyors átdolgozására.
Mivel ennek határideje közel két hónapja lejárt, a közvélemény elvárható
tájékoztatása azonban, csakúgy mint az eddigiekben, ezúttal is
elmaradt, szükségesnek érezzük felhívni a figyelmet az ügy azóta
napvilágra került részleteire és összefüggéseire. Magyarország egyik
legfontosabb közgyűjteménye jelentőségének megőrzéséhez és méltó
továbbörökítéséhez szükséges az épület bővítésének lehetőségeit
végiggondolni. Az intézmény működtetéséhez és az otthonául szolgáló
épületnek – a muzeológiai és műemléki szempontoknak maradéktalanul
megfelelő – átalakításához azonban szakmai és társadalmi vitát követő,
széles körű egyetértésnek kell alapul szolgálnia.
Meggyőződésünk, hogy a kiemelkedő építészeti értékű múzeumépület átalakítása csak az eredeti értékek és funkciók tiszteletben tartásával történhet meg. Az elsősorban múzeumi funkciókat szem előtt tartó bővítést meg kell előzze az épület használatba bevonható tereinek számba vétele. Az épületektől nem vonatkoztatható el városképi környezetük sem, márpedig ez a Szépművészeti Múzeum esetében műemléki és világörökségi védettséget is jelent. A Szépművészeti Múzeum historizáló épülete, valamint közvetlen és tágabb környezete európai összevetésben is páratlan harmóniát mutat, s ehhez az összhanghoz csak a visszafogott beavatkozások lehetnek méltóak – amennyiben azok egyáltalán szükségesnek bizonyulnak. A Szépművészeti Múzeum esetében a bővítés és a rekonstrukció kérdései egymástól elválaszthatatlanok. Ezek külön programként és külön beruházási célkitűzésként való kezelése – amiként az utóbbi évek gyakorlatában tapasztalható volt – mind az érdemi szakmai szempontok, mind az építészeti ésszerűség oldaláról tarthatatlan.
Fontosnak tartjuk, hogy a kulturálisan, városképileg és turisztikailag egyaránt kiemelt, világörökségi védettség alatt álló műemlék és környezete esetében az engedélyezési folyamat csakis a teljes átláthatóság és társadalmi nyilvánosság jegyében legyen lefolytatható. A Szépművészeti Múzeumnak a közelmúltban nyilvánossá vált, átgondolatlan funkcióbővítése azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a felépítendő új funkciójú épületrész az aránytalan hazai múzeumfinanszírozás rendszerét tovább torzítja. Európai uniós forrásokat csak egy teljes mértékben átlátható és a rentábilis fenntarthatóság szempontjait is figyelembe vevő beruházásra szabad igénybe venni.
A földalatti bővítés nemrégiben nyilvánosságra került tervei azonban olyan új teret és olyan új funkciókat látszanak létrehozni, amely többletköltségeket generálhat, s amelyeket a múzeum vagy a kötelezően előírt közgyűjteményi feladatok rovására lenne képes fedezni, vagy további költségvetési forrásokat igényelhet. Ez a felismerés a szabálytalan eljárás eshetőségére, a fenntartó felelősségére is figyelmeztet. A Szépművészeti Múzeum nemzetközi jelentőségű magyar közgyűjtemény; ezért kulcsfontosságú, hogy az itt őrzött gazdag műkincs-állomány bemutatására legyen egy művészettörténeti és muzeológiai szempontokat érvényesítő, tudományos munkán alapuló koncepció. Olyan múzeumvezetési gyakorlatra és intézményi kommunikációra van ugyanis szükség, amely nem csupán az intézményben nagy költséggel megvalósított, de gyakran nem a múzeum szakmai munkatársainak tudományos teljesítményén alapuló „megakiállítások”-ra figyel, hanem alapfeladatát jobban betöltve képes a látogatók figyelmét felhívni a Szépművészeti Múzeum közgyűjteményének európai rangú kincseire is.
Ezért javasoljuk, hogy a Szépművészeti Múzeum fejlesztésének kérdésében a fenntartó hivatalos formában kérje az ország illetékes tudományos testületeinek, elsősorban a Magyar Tudományos Akadémiának a részletes állásfoglalását, s e tárgyban készülő, mérvadó koncepció határozza meg a Múzeum fejlesztését.
Budapest, 2010. május 18.
Barkóczi István művészettörténész, muzeológus
Nagy Gergely ICOMOS MNB elnöke
Ráday Mihály művészettörténész, városvédő
Rozsnyai József művészettörténész
Sarkadi Márton építész
Sisa József művészettörténész
Szilágyi Márton irodalomtörténész, egyetemi docens
Székely Miklós művészettörténész, a CentrArt Egyesület elnöke
Takács Imre művészettörténész
Tóth Áron művészettörténész, CentrArt Egyesület tudományos titkára
_________________________________________
Szerkesztőségünk továbbra is várja a szakmai hozzászólásokat a
témához az info@artportal.hu
email-címre, de rövid véleményüket komment formájában is megoszthatják a
többi olvasóval az oldal alján.
Eddigi hozzászólások és vélemények:
F. Almási Éva interjúja Gábor Eszterrel (Vélemények a Szépművészeti Múzeum átépítéséről VIII.)
CentrArt
a múzeumbővítésről (Vélemények a Szépművészeti Múzeum átépítéséről
VII.)
Barkóczi
István
gondolatai Czére Andrea hozzászólásához (Vélemények a
Szépművészeti Múzeum átépítéséről VI.)
Rieder Gábor:
Dizájnerek vagy barbárok (Vélemények a Szépművészeti Múzeum átépítéséről
V.)
Dávid
Ferenc:
Hozzászólás Sisa József Homlokzatból – kulissza c. írásához
(Vélemények a Szépművészeti Múzeum átépítéséről IV.)
Czére
Andrea
válasza (Vélemények a Szépművészeti Múzeum átépítéséről III.)
Borsos
Roland
interjúja Karácsony Tamás építésszel (Vélemények a Szépművészeti
Múzeum átépítéséről II.)
Sisa
József:
Homlokzatból – kulissza (Vélemények a Szépművészeti Múzeum
átépítéséről I.)