Valahol Lyon és Grenoble között, Isère megye északi részén fekszik a szétszórt településekkel, tanyákkal övezett, körülbelül húszezer lakosú kisváros, Bourgoin-Jallieu.
Múzeumában két állandó kiállítás, a környék azelőtt virágzó textilgyártását bemutató ipartörténeti gyűjtemény, valamint a város szülöttének, a múzeum alapítójának, Victor Charreton (1864–1936) festőművésznek mintegy harminc posztimpresszionista képe látható itt. Időszakos kiállításaikon legtöbbször kortárs művészek munkáit mutatják be; szerepelt itt Magdalena Abakanowicz, Claude Viallat és Bertrand Lavier, és jelenleg Géraldine Michel, hogy csak néhány nevet említsünk. Az aktuális időszakos kiállítás, az Inventaire du Pays de Bourgoin-Jallieu (Bourgoin-Jallieu környékének leltára), ami miatt ez az írás megszületett, nem kapcsolódik szorosan a képzőművészethez, mégis nagyon tanulságos.
A kiállítás a helyi lakosságot is mozgósító, két éven át tartó „leltározás” eredményéről ad számot. A legkülönbözőbb korokból, a legkülönbözőbb alkotói területekről származó kézműves, építészeti, képző- és iparművészeti tárgyakat, dokumentumokat, maketteket, fotókat sorakoztat fel, amelyek egyrészt köz-, másrészt magántulajdonból származnak.
Az 1984-ben elindított és a jövőben is folytatódó, több szomszédos megyét már korábban feltérképezett leltározási program egyik fő célja az, hogy felszínre hozza a kulturális örökségnek azt a részét is, amelyet tulajdonosuk, legyen az magánember vagy egy közösség, méltatlanul nem sokra értékel. A szakértők feladat volt annak eldöntése, hogy a felhívásra jelentkezők által bemutatott tárgy, épület, épületelem kora, ritkasága, helyi jellegzetessége vagy egyéb kritérium alapján valóban értékes-e, védendő és szükség esetén restaurálandó-e. Ez utóbbi esetben a tulajdonosok nemcsak szakértői tanácsadásra, de amennyiben indokolt, állami támogatásra is számíthatnak. Így történhetett például, hogy a vidék egyik jellegzetes építészeti együttese, egy a 13. századi, úgynevezett „erődház” szakszerű restaurálás és újjáépítés után a romokból újra lakhatóvá és nemcsak a falu (Vertrieu), de a régió büszkeségévé is vált.
Regisztrálásra kerültek gazdasági és ipari épületek, textilhímzések, több évszázad óta ugyanannak a családnak a birtokában lévő edények, már kihalt mesterségek szerszámai, 17–18. századi helyi festők képei, templomokban őrzött papi öltözékek, szertartási tárgyak, városházák zászlói és Marianne-szobrai, kastélyok szőnyegei, szobrai, falusi otthonok bútorai. Mindazok az építészek, archeológusok, történészek, muzeológusok, akik a programban részt vettek – és ezidáig meg voltak róla győződve, hogy szakmai szempontból alaposan ismerik megyéjüket – a munka során szembesültek azzal, hogy mennyi mindenről nem tudtak, figyelmük mennyi érték felett siklott el.
De nemcsak ők, a megye polgárai is sokszoros nyertesei a „leltárnak”. Felfedezték, hogy másra is büszkék lehetnek, mint amire eddig voltak: a Chartreuse-likőrre, a Saint Marcellin sajtra, zamatos boraikra és közismert műemlékeikre. Megtanultak másképpen tekinteni házuk homlokzatára, temetőjük síremlékeire, kovácsoltvas kapuikra, a falu szoborkútjára, egy sérült kis domborműre, a helyi kocsma megfakult plakátjára. És azt is megtanulták, hogy vétek lenne korszerűre cserélni a szántóföldjeiket elválasztó, kötőanyag nélkül emelt kőkerítéseket, lebontani az öreg présházat, mivel azok őseik építői módszerének, a „pierre sèche”-nek tárgyi dokumentumai, ráadásul tetszetősek is. Az itt élő emberek azonban nemcsak kulturális ismeretekkel gazdagodtak, hiszen az átértékelődött, védettséget kapott tárgyak, a műemlékké minősített épületek olyan érdeklődőket vonzanak a környékre, akik korábban nem tartották érdemesnek útba ejteni ezeket a helyeket.
Musée de Bourgoin-Jallieu
2010. szeptember 18. – 2011. január 2.