Kialakulásától megszűnéséig, 1906-tól a szürrealizmus megjelenéséig követi végig a múlt század képzőművészetére mély hatást gyakorló, a nagyközönség körében mégis kevéssé ismert irányzatát a Centre Georges Pompidou DADA kiállítása.
Ha maga a mozgalom csak az I. Világháború idején született is meg, már század első éveiben megjelentek előfutárai, köztük a legmarkánsabb figura, Arthur Cravan (1887–1918), költő és boxoló. Nem véletlen, hogy a rendezők, Laurent Le Bon kurátor irányításával, külön termet szenteltek neki, bemutatva kézírásos leveleit, verseit, a róla készült fotókat és folyóiratát, a Maintenant-t, amelyet annak idején maga árult egy zöldségeskocsiról.
A kiállítás, ezen kívül még mintegy negyven kisebb egységre osztott térben mutatja be a Dada egy-egy meghatározó jelentőségű alakját, valamint különböző eseményék és témák köré csoportosított alkotásait. Mindezt – az irányzat szellemét idéző – látszólagos, mégis alaposan átgondolt zürzavarban. Külön termet kapott a művészek közül többek között Sophie Taeuber-Arp, akinek 1916-17-ből származó geometrikus kompozícióival és 1918-ban készített tizenkét fabábujával ismerkedhet meg a látogatót. Kurt Schwitters-től a legkülönfélébb anyagok felhasználásával készített kollázsokat, assemblage-okat, valamint rajzokat és megjelent verseinek eredeti példányait láthatjuk. Marcel Duchamp-nak természetesen jelen van jólismert WC-csészéje, a «Fountain» és bajuszos Mona-Lisá-ja, az «L.H.O.O.Q., Joconde moustachue» is, akárcsak mozgásban lévő «Rotative»-jai, míg Picabiától és Max Ernsttől egyaránt találkozunk ismert és ritkán látott alkotásokkal is.
A téma szerinti csoportosításban külön szekció foglalkozik a «Kollázs, assemblage és fotómontázs»-zsal, a «Ready Made»-del, az «Antifestészettel» és a szürrealizmus kezdetével, hogy csak néhányat emeljünk ki a sok közül. A «Hollandia»-részben a kevéssé ismert Thijs Rinsema, valamint Theo Van Doesburg, IK Bonset álnéven szignált, húszas években készült kollázsai szereznek meglepetést, és ugyanitt látható Huszár Vilmos aluminiumból és fából készült színes figurája, a «Mechanische dansfiguur» is. A «Nemzeközi Dada» bemutatja a zágrábi Zenit és a japán MAVO folyóiratot, az orosz költő és kiadó, Ilia Zdanevics munkásságát, valamint Kassák Lajost. Tőle folyóiratát, a MÁ-t, néhány guast és Tristan Tzarahoz írt, francia nyelvű levelét láthatjuk.
Az utolsó teremben René Clair 1924-es filmjéből, az Entracte-ból vetítenek részleteket, ízelítőt adva a kor Párizsának életéből. A mintegy ezerötszáz fotó, kézirat, festmény, szobor és egyéb kiállítási tárgy létrehozói közt szerepel természetesen Tristan Tzara, André Breton, Jean Arp, Man Ray és Raoul Hausmann is, de megismerkedhetünk több, a nagyközönség körében eddig alig ismert, kíváló művész, Georges Ribemont-Dessaignes, Christian Schad vagy Marcel Janco alkotásaival is.
A kiállítást, amelynek létrehozásában részt vett a National Gallery of Art de Washington és Museum of Modern Art de New York is, 2006-ban a két amerikai városban is bemutatják.
Dada, Centre Pompidou, 2006. január 9-áig. Kedd kivételével, naponta 11-21 óráig, csütörtökönként 23-óráig. A belépő interneten, elővételben is megvásárolható, ára 10 Euro.
http://billetterie.cnac-gp.fr/recherche_resultats.asp