Ha egy szóval kellene jellemezni a Hudson River School (Hudson folyó iskola) művészeti irányzat tájkép-festőinek munkáit, a ’fenséges’, vagy ’grandiózus’ szavak lennének a legmegfelelőbbek.Ez a 19-ik századi, romantikus festészeti iskola teremtette meg a jellegzetesen amerikai tájképfestészetet. Képzeljük el a vén Európa kasztrendszeréből, ezernyi, önsorsrontó korlátjából, önreprodukáló történelméből, szellembénító tiltásai és előítéletei börtönéből kiszabadult, magukat egy határtalannak tűnő, természeti kincsekben mérhetetlenül gazdag, még alig feltérképezett új világ birtokosaiként találó művészek életérzését, amint hozzáláttak megismerni mindazt a kimeríthetetlennek látszó bőséget, változatosságot, amit a sors kegyelme jussuknak ítélt. Részesei lehettek egy új társadalmi rendszer kialakításának. Úttörőknek, felfedezőknek, teremtőknek, félisteneknek érezhették magukat, ahogy az életüket gyakran fenyegető veszélyekkel dacolva, a lélegzetelállító szépségű, a fehér ember által még nem, vagy alig érintett tájakat járták. A gyorsan épülő New York városát nyugatról határoló, akkor még kristálytiszta vizű (ma már dioxinnal és más mérgekkel szennyezett) Hudson folyó völgyeit, a Catskills, az Adirondack és New Hampshire hegyeit járták és örökítették meg gyakran hatalmas méretű vásznaikon. Az ’iskola’ szó esetükben nem oktatási intézményt, hanem közös érdeklődést, stílust, inspirációt, hasonló, elragadtatott lelkiállapotot jelent, ugyanazt a felemelő, határtalanul optimista, tiszta érzést, mint ami a kor nagy írói, Henry David Thoreau, vagy Ralph Waldo Emerson munkáit jellemezte. A festő mesterséget olyan európai géniuszoktól, mint John Constable és Claude Lorrain műveit szemlélve tanulták. Utazásaik körülményei gyakran nem tették lehetővé, hogy a meglátogatott helyszíneken fessenek. Ritkán fordult elő, hogy annyi ideig táborozhattak egy helyen, hogy olajfestményeik megszáradhattak, szállíthatóvá váltak. Benyomásaikat, élményeiket vázlatokon rögzítették, sokszor több helyszín emlékeit egyesítő, aprólékos gondossággal kidolgozott képeiket biztonságos műtermeikbe visszatérve festették. A művészeti iskola első generációjához a The Murder of Jane McCrea (Jane McCrea meggyilkolása) című képe révén elhíresült John Vanderlyn (1775 – 1852), a Hudson folyón 1825-ben hajózó Thomas Cole (1801 – 1848) és közeli barátja, Asher Durand (1796 – 1886) tartozott. Az iskola második, luministáknak, a fény szerelmeseinek nevezett generációja – Frederic Edwin Church (1826 – 1900), John Frederick Kensett (1816 – 1872), Sanford Robinson Gifford (1823 – 1880), George Loring Brown (1814-1889), és a német származású művész, Albert Bierstadt (1830 -1902) Cole korai halála után indult. Ők alapították meg a New York-i Metropolitan Museum of Art-ot. Ezek a festők korukban szupersztároknak kijáró tiszteletben és érdeklődésben részesültek. Emberek ezrei álltak sorba, és fizették az akkor tekintélyes summának számító 50 centet, hogy megtekinthessenek egy-egy új festményt. Festményeik gigászi, epikus mérete, országuk óriási, megszelidítetlen, lenyűgöző szépségű vidékeire emlékeztették az amerikaiakat, és a csaknem kontinensnyi ország nyugati-, Csendes óceáni partvidékének meghódítására, nemzeti és városi parkok, természetvédelmi övezetek létesítésére inspirálták őket. A New York Historical Society (New York-i Történelmi Társaság) Nature and the American Vision: The Hudson River School című, 2008 január 13-ig látható kiállítása középpontjában Thomas Cole képzeletbeli tájakat ábrázoló The Course of Empire (A birodalom kurzusa) című sorozata áll. Cole lenyűgöző képei mellett láthatjuk itt a Hudson River School többi, meghatározó mesterének képzeletbeli elemekben bővelkedő képeit is. Ez a harmadik az amerikai tájképfestészet kialakulását elemző kiállítások sorában, amelyek azt szándékoznak bizonyítani, hogy a szent helyekben gazdag amerikai tájkép gondolata legalább annyira a művészi képzeletnek, mint természet alkotta véletleneknek köszönhető.
New York Historical Society, New York