Andrew Kötting a Brit független film-szcéna kiemelkedő alakja, akit gyakran Derek Jarmanhoz hasonlítanak. A két művész életműve abban csakugyan hasonlatos, hogy a vizuális művészetek széles skáláját lefedi, illetve irodalmi igényű könyveket is tartalmaz.Kötting Deadad (Holtapa) című kiállítását tavalyi Canterbury premierje után most a londoni Cafe Gallery kezelésében lévő Dilston Grove mutatja be. Az egykori templom ideális helyszín a 65 videót tartalmazó installációhoz. A földre helyezett tévéképernyők egy élet kiemelt helyszíneit, személyes narratívákkal átszőtt tájait idézik. A művész „holtapjának”, azaz nemrégiben elhunyt apjának állít különös katedrálist. Kötting két hatalmas felfújható figurát készített, egyiken apja, a másikon az ő „holtapja”, azaz a művész nagyapja látható. A figurákat, mint hordozható mementókat Kötting apa életének kiemelt helyszíneire; egykori házába, munkahelyéhez és kirándulásaik helyszíneire vitte el, majd ott felfújta őket és rövid videókat forgatott róluk, melyeket az emlékeket felidéző szövegek kísérnek. „Most látom mily óriás ő” – mondhatnánk a költővel, Köttingtől azonban idegen a pátosz, sok film szándékoltan komikus. Az egykori templomban a két óriásfigura is „jelen” van, ami indokolt, hiszen végül is az ő (utó)életük kiemelt eseménye ez a kiállítás is. A figurák vihartépte sátorként fekszenek a földön, egy szerkezet azonban időnként felfújja őket, ilyenkor fenyegetően magasodnak a látogatók fölé, aki arra kényszerül, hogy életük intim részleteit kutassa; például az apa hagyatékából előkerült soft-pornó magazinokat, melyek jeleneteire a művész önmagát is rámontírozta.
Kötting 65 kiválasztott embernek küldte el apja 4 fotóját, köztük azt is, amely a ravatalon készült. A megszólítottak reflexiói, csakúgy mint a művész projektről szóló beszámolója, és annak filmkockái az In the Wake of Deadad (Holtapa-virrasztás) című könyv részét képezik.
http://www.deadad.info