Molnár Gyula, a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem tanára sokszínű vizuális életművéből rendezett egy rendhagyó bemutatót a Ponton Galériában. Molnár a hatvanas években sajátította el a reklámgrafikusi szakma csínját-bínját a korszak nagy plakáttervezőitől, az Iparművészeti Főiskolán.

A klasszikus, huszadik századi utcai grafika erőtől duzzadó vizuális fantáziáját friss és fiatalos stílusirányzatokkal ötvözte, a pop art szemtelen, frivol optimizmusával és a hiperrealizmus hűvös formai bravúrjával. Az életműkiállításon végigkövethető az alkalmazott grafika elmúlt évtizedeinek összes stációja: Molnár emblematikus tömörségű báránykákat és csőgatyás cowboyokat rajzolt a Főiskolán. Majd jöttek a Mokép megrendelései a hetvenes években, vagyis a filmplakátok, ahol a rajzolók művészi vénája ugyanolyan súllyal bírt, mint a meghökkentő grafikusi ötletesség. A kulturális plakát ekkor élte virágkorát – amiről Molnár csak annyit jegyzett meg csöndesen: „ma sem hiszem, hogy az utca embere a mi plakátjaink miatt járt moziba”. De ez nem is számított, a Kádár-kori Magyarország szeszélyesen szórta a pénzt. Filmplakátok mellett az országot népszerűsítő nemzetközi vásárokra is, amiknek állandó arculattervezőjeként dolgozott Molnár a nyolcvanas években. A gulyáskommunista országimázs-kampány egész jól működött: a Hungexpót olyan ikonokkal adták el külföldön, mint a nemzeti szalaggal átkötött gyeptégla vagy a trikolórba öltöztetett, mindenható Rubik-kocka. Molnár könnyen vette a rendszerváltás fordulóját, az állami nagy megrendelésekről átnyergelt a nagyvállalati kommunikációra. Készített reklámkampányt az Unicumnak, kék rózsákat az IBM-nek és egy kis zöld kabalafigurát (Postás Bálintot) a Magyar Postának. A sikeres életmű mellett Molnár kiteregeti személyes jellegű, autonóm munkáit is, hogy a professzionális alkalmazott grafikus mögött megjelenjék az ember is. Kiderül (amit már persze előtte is sejtettünk), hogy Molnárból szinte kicsordul a jókedélyű optimizmus és a kaján humor. A társadalmat például szálkás rajzainak leleplező karakterein keresztül nézi. És ne feledkezzünk meg nagyfokú erotikus étvágyáról sem. A nőies tollhegyek és a hetyke grafitceruzák pajkos kalandjai bizonyítják ezt, no meg a női pólóra szitázott meztelen mellek hosszú sora. A belógatott plakátokból, kitapétázott falakból és digitálisan montázsolt asztallapokból összeállított életműtárlathoz hasonló szertelen könyv is tartozik, az Enciklopédia Kiadó gondozásában.
Ponton Galéria
2008. március 13.–2008. április 7.