A Louvre belső dekorációjában az idők során számos művész – köztük Delacroix, Ingres és Le Brun – vett részt, de ez a hagyomány Georges Braque mennyezetfestményével, 1953-ban megszakadt. Braque alkotása az egyetlen XX-ik századi mű a Louvre falai közt. Ezt a hosszú időre elfeledett tradíciót élesztette újra a világhírű múzeum, amikor kortárs művészeket kért fel a bejárhatatlanul nagy palota belső dekorálására.Az elsőt, Anselm Kiefer három részből álló alkotását, amely a Colonnade északi lépcsőházában kapott helyet, a közelmúltban avatták fel. 2010-ig még két másik kortárs képzőművész, Cy Twombly és François Morellet munkája kerül majd az egykori királyi palota, ma a világ egyik leglátogatottabb múzeumának több száz éves falai közé.
Az 1993 óta Franciaországban dolgozó, német Anselm Kiefer, egy monumentális festményt és két szobrot készített a Louvre számára. A festmény, melynek címe Athanor, magában foglalja mindazokat a témákat, amelyek régóta foglalkoztatják a művészt. Már a hetvenes években megjelent Kiefer képein a földön fekvő helyzetben megfestett „önarckép”, amely ezúttal is a kompozíció egyik központi helyét foglalja el. Mintegy összekötve a mikrokozmoszt és a makrokozmoszt, Kiefer, „az univerzummá alakulás folyamatában lévő fekvő embert” ábrázolja olymódon, hogy a munkáiban szintén sokszor visszatérő csillagképekkel kapcsolja össze. Az alkimista tranformációhoz hasonló folyamatra utal a címadó Athanor, az alkimisták által használt olvasztókemence.  A festménnyel szemközt álló két szobor szintén a mutáció megjelenítése. Az egyik Danaé és az aranyeső alakjában megjelenő Zeusz történetét idézi, míg a másik, a Hortus Conclusus, az ember és Isten közötti kapcsolat „titkos kertjét”, ahol az alkimista átváltozások is zajlanak, és amit a művész  a filozófusok kertjének tekint. A valódi növényi magokkal teleszórt szobrok napraforgói, a kozmosz  jelképeként jelennek meg. „Visszamegyek a múltba és vele egyidőben előre, a jövőbe” – nyilatkozta munkáival kapcsolatban Kiefer.