Ma este 18 órától láthatják az érdeklődők a Trafó Galériában a nemzetközi videóprogram első sorozatát. Részletes program:
• Clemens von Wedemeyer: Silberhöhe, 2003. 10 perc, színes, némafilm.
A Silberhöhe egy kelet-német, zsugorodó városi terület kísérleti filmes megjelenítése, amely a Shrinking Cities projekttel koprodukcióban készült.A Silberhöhe egy zsugorodó város nappalaiba és éjszakáiba enged betekintést. A film, hasonlóan Antonioni L`Eclisse (Napfogyatkozás) című munkájához amelynek végkifejlete egyben inspirációs forrásként is szolgált egy lakótelepen játszódó fikció, szereplők nélkül. A kamera körbejár, keresgél, a vágások egy láthatatlan cselekményt követnek. Mégsem történik semmi, nem bukkan fel alak a jelenetben. A film a város látványát egy soha le nem fogatott film díszletévé formálja át.
Clemens von Wedemeyer a németországi Göttingenben született 1974-ben. A Lipcsei Képzőművészeti Akadémián folytatott művészeti tanulmányokat. Számos nemzetközi díjat kapott, ilyenek a Kunstpreis der Böttcherstrasse in Bremen, Németország (2005), a Müncheni Filmfesztivál VG Bildkunst Kísérleti Film és Videoművészeti díja (2002) és a  Marion Ermer-díj, Lipcse (2002). Lipcsében és Berlinben él és dolgozik.
• Zbynek Baladrán: Socio-fiction
8 perc, színes, hangos
Baladrán filmje szövegre és többnyire talált filmanyagokra épül. Az osztott kép egyik oldalán futó Kommunista Kiáltványt és az erre hivatkozva felépített rendszer örökségét ma újragondolva a film forradalomról, utópiáról, építésről és rombolásról elmélkedik.
Zbyněk Baladrán Prágában született 1973-ban, a prágai Károly Egyetemen művészettörténeti majd a Képzőművészeti Akadémián művészeti tanulmányokat folytatott. A Display, Kortárs Művészeti Tér társalapítója. A 2005-ös Jindrich Chalupecky díj nyertese. Prágában él és dolgozik.
• Andreas Fogarasi: A Machine For
2006 Kultur und Freizeit, 1. rész. 8 perc, színes, angol felirattal
Az „A Machine for”, a sorozat első részeként az 1975-ben Kévés György építész által tervezett Óbudai Művelődési Központot mutatja be. Ez az elegáns, Mies van der Rohe-i doboz mozgatható falakkal és csúszó tetővel egyike a korszak legérdekesebb, mégis kevéssé ismert budapesti épületeinek.
A „Kultur und Freizeit” videosorozat budapesti művelődési házakról. Ezek az ötvenes évektől kezdődően épültek fel városszerte a tizenkilencedik századi munkásklubok hagyományának folytatóiként, és céljuk a munkás-tömegek oktatása, felvilágosítása és szórakoztatása volt. Mindezek mellett kereteik között zajlott és fejlődött bizonyos mértékig a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek nemhivatalos kulturális életének jelentős része is.  1989 óta ezen intézmények alapkörülményei radikálisan megváltoztak: sok közülük bezárt, mások tovább harcolnak a közösség támogatásáért és fizető látogatókért. A művelődési házak építészeti sajátosságai programokról, építőik és használóik esztétikai és strukturális elképzeléseiről árulkodnak, és rákérdeznek arra, hogy milyen kulturális tereket igényelünk, azok hogyan reprezentálják magukat, és hogy valójában melyik kultúráról is van szó?
Andreas Fogarasi 1977-ben Bécsben született. A bécsi Képzőművészeti Akadémián művészeti, a bécsi Iparművészeti Főiskolán pedig építészeti tanulmányokat folytatott. A dérive – Zeitschrift für Stadtforschung társkiadója. Bécsben él és dolgozik.
• Clemens von Wedemeyer: Die Siedlung 2004
20 perc, sztereó hang, angol narráció, német párbeszédek angol felirattal
A Lipcse külvárosában forgatott munka egy a huszadik század során beépült városi terület átalakulását mutatja be. Az itt található építmények, egy elhagyott náci laktanya, egy hatalmas lakótelep és egy mesterséges tó, a század egyes történelmi időszakainak mementóiként a lassú hanyatlás állapotában vannak. A már elrendelt lebontás is várat még magára. A város új irányelvei olcsó földet biztosítanak a főként a lakótelepekről érkező érdeklődő polgároknak, hogy azon építhessék fel saját családi házaikat. Magánbirtok a köztulajdon helyén, csináld-magad vadkapitalizmus, kényszer-ideológiák állami gondoskodás és szabályozás helyett.
• Józef Robakowski: From my Window(1978-1999)2000
18 perc, 16 mm, fekete-fehér, hangos, angolul
A From My Window (Az ablakomból) olyan felvételekből áll, amelyeket az alkotó 1978 és 2000 között lódzi lakótelepi otthonából filmezett. A laza narratíva a szomszédokról, mindennapi történésekről szól, és a kis történetek, az egyszerű, pusztán az ablakon kibámulva tett megfigyelések felfedik a város közelmúltját. A képek az épület előtti terület lassú változását követik nyomon, így annak eltűnése végül a film befejezését is jelenti.
Józef Robakowski 1939-ben született Poznanban, Lengyelországban. A toruni egyetem képzőművészeti karán diplomázott. Filmrendezői diplomát szerzett az állami Színház- és Filmművészeti Akadémián Lódzban. Filmeket, fotósorozatokat, videókat, videoinstallációkat, rajzokat, tárgyakat, konceptuális műveket készített, s számos esemény, kiállítás és művészeti akció elindítója. A kortárs művészet teoretikusaként és szerkesztőként is aktív. Jelenleg Lódzban él.
• Florin Tudor és  Mona Vatamanu: Procesul / The Trial 2004-2005
37 perc 24 mp, színes, hangos, románul, angol felirattal
Mona Vatamanu és Florin Tudor munkái a poszt-szocialista városok életkörülményeit vizsgálják. Különösen az a kérdés foglalkoztatja őket, hogy a politikai és gazdasági rendszerek miként hoznak létre és határoznak meg tereket, illetve miként íródnak beléjük. A Per film egy szövegről, amely inkább tűnik színházi előadásnak, mint egy per szöveganyagának; a tévéműsorokról, amelyek naponta mutatták be a szocialista rendszer által építtetett új lakótelepi házakat egy Daciából filmezve, és arról, hogy miként nem történt semmi az elmúlt tizenöt évben ezekkel a lakótelepekkel.
Florin Tudor 1974-ben a svájci Genfben született, Bukarestben él és dolgozik. Mona Vatamanu 1968-ban született Constanzában, Romániában; Bukarestben él és dolgozik.
• Dan Acostioaei: Bahlui by Night 2004
közreműködött: Dragos Alexandrescu
12 perc, 40 mp, színes, sztereó hang, beszéd nélkül
A Bahlui az egyetlen folyó, amely átszeli Iasit. A videó nyomon követi a Bahlui útját attól a pillanattól, amikor eléri a város határát egészen addig, amíg elhagyja az urbánus területet. Az éjszakai felvételek metafizikus atmoszférát teremtenek, a nappal elénk táruló szürke realitást szinte illúzióvá lényegítve át.
Dan Acostioaei 1974-ben Iasi-ban, Romániában született és a George Enescu Egyetemen tanult művészetet, ahol jelenleg előadóként dolgozik.
A Iasiban működő Vector Galéria társalapítója és ugyanitt a Periferic Biennále társszervezője.