Létrejött egy honlap, amelyen keresztül megismerhetünk egy érdekes művészeti kezdeményezést.
A Szegmens egy cserekiállítás-sorozat, amely magyar és távol-keleti országok művészeinek bemutatását tűzte ki céljául. A Szegmens gyökerei egy művésztelep 10 éves tevékenységéhez nyúlnak vissza, melyet a magyar Túlsó P’Art művészcsoport szervezett.
Ezekre a művésztelepkre rendszeresen hívtak meg távol-keleti
képzőművészeket, így képet kaptak a távol-keleti
kortárs képzőművészeti életről, az európai szemmel nézve nagyon gazdag
és változatos képzőművészeti törekvésekről. Erre az évek alatt
kiépített kapcsolatrendszerre alapozva születetett meg a
cserekiállítás-sorozat ötlete, amelyet eddig öt alkalommal sikerült
megrendezni.
A programsorozat első cserekiállítását 2004-ben rendezték meg három-három helyszínen Japánban: két tokiói galériában (Gallery Saoh & Tomos) és az abikói Művészeti Centrum kiállítóterében, illetve Budapesten: a Magyar Képzőművészeti Egyetem aulájában, a Ráday utcai Galéria IX-ben, valamint a MAMÜ Galériában. A megkezdett program folytatásaként, a Szegmens II keretében 15 magyar képzőművész mutatkozhatott be az ulánbátori Zanabazaar Múzeumban 2005-ben. Ezzel párhuzamosan elkezdték a magyar-tajvani cserekiállítás, a Szegmens III megvalósítását is, melynek első állomása a tajvani művészek budapesti bemutatkozása volt 2005 novemberében az MMG és a MAMÜ Galériában. Itt fiatal és középgenerációs tajvani alkotók munkáiból láthattunk olyan válogatást, amely – véleményünk szerint – jól reprezentálta kortárs tajvani képzőművészet meghatározó tematikai és technikai irányzatait. A tajvani magyar kiállítás megszervezésére a Tajvani Művészeti Egyetem galériájában került sor 2006 novemberében. A Szegmens IV 2007 júliusában, a koreai Daejeon városában, illetve 2007 novemberében Budapesten került megrendezésre. Mindkét városban a kiállítás egyszerre több helyszínen zajlott: Daejeon városában az Ingong Gallery, a Wooyeon Gallery és a Yian Gallery tereiben állított ki 12 magyar alkotó, míg Budapesten a 2B Galéria, a Galéria IX, az Art9 Galéria, valamint az Erlin Galéria fogadta a koreai művészeket. A kiállítássorozat 2009-ben Indiában folytatódott. 2009 februárjában 14 magyar művész állított ki a jaipuri Vyom Kortárs Művészeti Központban. A cserekiállítás budapesti állomására még 2009-ben sor kerül, ez alkalommal is három helyszínen, a Galéria IX-ben, az Inda Galériában, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem kiállítóterében.
A Szegmens-kiállítások szervezésekor nagyon fontos szempont, hogy olyan országok között szervezzenek cserekiállítást, amelyek igen keveset tudnak egymás kultúrájáról, kortárs művészeti életéről. Ezért kiállítási anyagok összeállításakor olyan válogatást igyekeznek prezentálni, amely mind koncepcionális szempontból, mind pedig a különböző technikák tekintetében tükrözi a magyar kortárs képzőművészeti szcéna főbb tendenciáit. A bemutatott magyar képzőművészek – a friss, fiatalos, az intermediális technikákat magabiztosan alkalmazó alkotóktól a bravúros grafikai technikákat használó művészeken át a klasszikus festőkig – a magyar művészeti szcéna kiemelkedő alakjai. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Szegmens keretében külföldön bemutatott válogatások lefednék a magyar kortárs képzőművészet egészét, annak csak – amint azt a címadás is jelzi – egy szeletét kívánják bemutatni, ízelítőt adva egy távol-keleti ország közönsége számára valószínűleg nem annyira ismert európai ország képzőművészetéből.
Egyben ez indokolja, hogy amennyiben lehetőség adódik, szimpóziumot is szerveznek, mint a Tajpeji Egyetem galériájában megrendezett magyar kiállítás esetében, amelyen a kortárs magyar képzőművészetről és kontextusáról hangzottak el előadások, ezzel is hozzájárulva az ismeretek elmélyítéséhez, a kiállított anyag recepciójának megkönnyítéséhez.
A Szegmens-kiállítások egyedisége abban rejlik, hogy ez az immár öt éve zajló eseménysorozat nem egy intézményes kapcsolatrendszer gyümölcse, hanem művészek kezdeményezésére és szervezésében jött létre. Ők olyan művészek, akik valóban érdeklődnek más kultúrák iránt, és ezek megismeréséért és megismertetéséért tenni is képesek. Ezek az egyszerre szakmai és emberi kapcsolatok nem múlnak el egy-egy kiállítás lezárultával, hanem továbbélnek akár egy láthatatlan, de élő háló. Mindez azért fontos, mert a Szegmens − jellegéből adódóan − egy-egy ország művészeti életének olyan vonatkozásait tudja bemutatni, amelyek olykor kívül esnek a nagy intézmények látókörén, hiszen a ma művészete sokkal gazdagabb és színesebb annál, mint amit intézményrendszereink képesek megjeleníteni.
