Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet kiadásában – Pauer Gyula életműkiállítása (Műcsarnok, 2005. július 15 – 2005. augusztus 28.) alkalmából – megjelent a művész munkásságát feldolgozó kiadvány Pauer műveinek jegyzékével. A kötetet november 28-án, kedden 20 órakor mutatják be a Műcsarnok előadótermében. Szerkesztette Szőke Annamária és Beke László (MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2005, Összeállította: Szőke Annamária. Borító: Czeizel Balázs. Könyvterv: Szőke Annamária, Lokodi Ákos, Pauer Gyula, P.É.R.Y Puci. Layout: Lokodi Ákos). Bevezető mond Sugár János.Pauer Gyula szüntelenül kérdező művész. Nem úgy, hogy szembesül a kérdésekkel és megadja rájuk a választ – nemhogy általános érvényű választ nem ad, de még a maga nevében, szubjektíve sem ad választ. Művészetének lényege, tárgya, válasza a kérdés, annak felismerése és tudomásul vétetése, hogy dolog és látszat egymással soha azonosulni nem tudó minőség, hogy az önmagában való tárgy, a végső igazság el nem érhető a látszatok végtelenül sorjázó és egymást átható burkai alatt. A művész csak azt teheti, hogy ráébreszt szemléletünk relativitására. Ez a feladatvállalás involválja Pauer művészi mozgékonyságát, hogy nagyon sok oldalról, nagyon sok helyről provokálja az igazságot, neki minden műfajban mozognia kell, hogy minden dimenzióból közelítsen és szüntelenül bizonyítsa megismerésünk korlátolt lehetőségét. Pauer filozófus művész, de kérdéseit és állításait a művészet érzéki képeiben fogalmazza meg, ha verbálisan fogalmaz, akkor költő, de szobrász, festő, filmművész – filmnyelvi alkotó, színház tervező és színész is –, hisz a képmás a legnagyobb titok; az ember meg van attól a képességtől fosztva, hogy saját arcát lássa – innen e tükör mágikus hatalma, itt kezdődik a megismerés lehetőségének legszemélyesebb gyötrelme.
(Körner Éva)