„Mondj, ha a
Montmartre-i dombra tévedsz, értünk egy végső Áve Máriát” – mormolta az
elátkozott költők klasszikus verssorait kifelé jövet a megrendült kritikus. Nem
véletlenül. Győrffy Lászlót eddig bizarr témák iránt érdeklődő, technorealista
festőként könyvelte el a szakma. A fiatal művész a Stúdió Galériában
megrendezett hátborzongató új kiállításán leszámolt a ráragadt címkével.
Te a technorealizmust képviseled? – kérdezi egy csupafog,
hárommellű meztelen nő a hímvesszejét szorongató, széttorzított fejű, hányó
művész-alteregótól. A lap alján a technorealizmus felirat kezdő t-betűje formál
keresztet a szakkifejezés sírhantján, az égen pedig orvosságos pirulákból
rajzolódik ki a feszület. A neurózis maga alá temette a technorealizmust,
elszabadult és gát nélkül tombol a kicsiny grafikai lapokon és a méretes
enteriőr-installáción. Győrffy nem fogja többé vissza magát, szétmállik a dark
dandy máz, fantáziájának mélyéről borzalmas szörnyek és képzetek sereglenek elő
egymásba kavarodva: vigyorgó koponyák, elfolyó mutánsok, szörnyé torzuló
emberek, csontvázak, meredező falloszok, fogakat csattogtató vaginák, csonkolt
végtagok, csöpögő vér, magzatok felé repülő pisztolygolyók és egymás szájába
hányó fejek. Győrffy néha utal egy-egy művészettörténeti előképre, nem idegen
tőle Bosch középkori fantáziavilága, Goya szörnyűségeket leltárba vevő grafikái
és Dalí szétfolyó szürrealizmusa. De a falakra hanyag összevisszasággal
felszegezett kis jegyzet-lapok nem az előképekből építenek posztmodern
idézet-puzzle-ét (belekeverve a pop fekete mágusait, David Lynchtől Marilyn
Mansonig). Vérre és lélekre megy a játék – még ha a sötét humor nem is idegen
Győrffytől. A levágott fejét a lába között hordó meztelen figurához tartozó cím
egyfajta kulcsot ad a nézőnek: Ha az értelem ébren van, előjönnek a szörnyek.
Goya rajzolt egy híres rézkarcot hasonló címmel, egy asztalra borult férfiről,
akinek fejéből álombéli baglyok és denevérek sereglenek elő. Csakhogy a grafika
eredeti címe (Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek) szerint Goya a
felvilágosodásban és a rációban bízott, ami szétkergeti a tudatlanság sötét
babonáit. Győrffy viszont egy Freud-utáni, önboncolgató és lelkibeteg világ
szülöttje, rossz közérzettel és komplexusokkal. A két tucat szürreális grafika
csak a tárlat egyik felét jelenti, amit egy enteriőrinstalláció egészít ki.
Terített asztalon, tizenkét zöld tányér, szembecsapóan élethű, műanyag
kutyaürülékkel és a művész műgyantából kiöntött bal kezével. A brutálisan
levágott végtag olyan élethetű, hogy még szőrszálak is kikunkorodnak belőle! Az
asztal felett egy vaskos arany keretbe foglalt koponya-reprodukció,
horrorisztikus memento moriként. Az együttest a csattanósan keserű cím teszi
egyértelművé: Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben. Győrffy a
gyomorforgató nyersanyagot elegáns módon tálalja. Így a gótikus horrorba illő,
elátkozott, nietzscheánus gondolatokat legalább egy kis öncélú esztétikumtakaró
borítja. De nem túl vastag! A kiállításra a koronát a hiperrealista modorban
megfestett önarckép teszi fel, ami a megöregedett művészt ábrázolja. Kövérkés
test, kopaszodó homlok, őszülő, torzonborz fürtök, a néző tekintetébe fúrt
eszelős pillantás és sátáni vigyor. A festmény címben is megidézett előképe
Dorian Gray portréja, ami magára véve kifogástalanul életunt modelljének
szörnyű bűneit, titokban öregedett és torzult. De Oscar Wilde regényhőse hét
lakat alatt tartotta gyűlölt önarcképét, hogy örök szépségének titka ne
tudódjon ki. A jelenkor Dorian Graye nem titkolja szörnyűséges arcmását, sőt,
mindenki okulására közszemlére teszi! A Teremtéstől megcsömörlött teremtmény
gonosz fintorral néz bele a semmibe, felkínálja magát testestül-lelkestül, de
nem vár viszonzást. Se megértést, se törődést, se – bár gyanítjuk, ez már csak
a pozőr alteregókra igaz – szeretetet. Győrffy a mai magyar képzőművészeti
színtér legsötétebb figurája, a lélektani horror és a graciőz rosszkedv
boszorkánymestere. Bátorítói a művészettörténet elátkozott klasszikusai,
Hieronymus Boschtól Damien Hirstig, valódi ihletője saját belsőjének mélységes
mélye.