A Képzőművészeti Egyetem – régi jó szokásához híven – összeszedte az idei végzősök diplomamunkái közül a legütősebbeket, hogy a széles közönség elé tárja az új termést. Indulhat a trendvadászat a zsenge tehetségek között.
Amennyiben elhisszük, hogy a legfiatalabb nemzedék érzékeny barométerként jelzi előre az aktuálisabbnál is aktuálisabb divatirányzatokat, akkor az idei Best of diploma kiállításból három trendet érdemes kiemelni: a szürreális fantasyt, a régimódi mívességet és az akadémikus formalizmust.
Fantasy vonalon az intermédiás Tangl Edit adja meg a dokumentarista alaphangot, hosszú filmben gyűjtve össze az on-line szerepjátékokról (MMOPRG) való fontosabb tudnivalókat. Nem írt médiatörténelmet, de az azért döbbenetes, ahogy egy nyolc éves kisfiú magyarázza – képzelje magát bármennyire is a szárnyas-páncélos lények helyébe –, hogy legjobban ölni szeret. Vele szemközt Jagicza Patrícia Linda színes-szagos pankrátor portréi sorakoznak. Frontálisan beállított, szépen kisminkelt címlaplányok, tarka-barka maszkokban, csempézett háttér előtt, realistán megfestve. Látunk még egy parasztasszonyba oltott óriás múzsát és szürreális jegyekkel megspékelt terepasztal-festészetet is.
A csöndes őrület a míves technikák közé is bekúszott. Szabó Gergely gyönyörű klasszikus rézkarcokat molyolt össze, kissé megbolondított hétköznapi elemekkel: a lakótelep előtt egy Tyrannosaurus Rex üget, a nappali üvegajtaján egy űrhajós kukucskál be. Mindez szépen megdolgozott, sűrű, fekete vonalhálóval, mintha a 18. századból pottyant volna ide. Ugyanilyen régmúlt szépséget idéztek fel a tervezőgrafikusok is, Láng Anna szépen modellált fotó alapú Shakespeare-plakátjai akár a ”70-es években is készülhettek volna, Nagy Dániel Áron pedig régimódi tökéllyel rázza ki a kisujjából a képregény-arcok egész légióját.
A társadalmi elkötelezettség gyakorlatilag hiányzik a mezőnyből. Van ugyan egy pislákoló fényinstalláció, ami a vörösiszap-hullámait varázsolja a házikók köze, de a 2011-es évjáratnak jobban fekszik a szépelgő formalizmus és a műtermi ujjgyakorlat. Nagy Zsófia egy egész falat kitapétázott a – különböző fél-absztrakt tónusokon megszólaló – négyzet-festményeivel, Biess Katalin leheletfinoman kiegyensúlyozott, esztétizáló fotómontázzsá vágta össze egy tornadresszes pár gyakorlatait. Az egyik médiainstalláció zongorabillentyűkkel színez ki egy kört, egy másiknál fekete idomokat lehet képzeletben tologatni a falon, a szobrászok pedig teljesen elvesztek a transzparens formalátomásokban (már amennyire a nagy méretű művek helyett kiállított fotódokumentációból következtetni lehet bármire).
Különös, hogy a tömény kreativitás és tenni akarás a látványtervezőknél bugyogott fel. Horváth Lilla – egy Háy János-darabhoz készült – bűzös kardigánjai és fióklépcsői erősebben ütnek bármilyen installációnál, Balázs Júlia romkocsmába vetített barokk Molière-díszletei előtt pedig még makett formában is szájtátva állunk. A színház mágiája még működik.
A kiállítás képgalériája itt található, az összes végzős diplomamunkáját pedig itt.
Magyar Képzőművészeti Egyetem
2011. 7. 6. – 2011. 7. 26.