Szentendrén nem könnyű manapság újat és eredetit felmutatni a képzőművészetben. A nagy elődök szelleme mázsás súllyal nehezedik a fiatal művésznemzedékre. Hiszen volt itt már minden, a Római Iskolától az Európai Iskoláig, a szürrealizmustól a konstruktivizmusig, az edwinizmustól a Bizottságig.

Minden fellelhető motívum védjeggyé vált már a kulcslyuktól a háztetőig (Korniss), a sírkövektől az ablakokig (Vajda, Bálint), az angyaltól a bábuig (Ámos, Aknay, Deim, Balogh), a zománcos fazéktól a Mikulásig (efZámbó, feLugossy). Ahogy mondani szokás: nehéz örökség híres apa gyerekének lenni. Ráadásul a közvetlen elődök, a Vajda Lajos Stúdió tagjai, minden létező tabut ledöntöttek már, ők az autodidakta, szabad művész létformáját is védjegyükké tették. Ma se ledönteni való korlátok, se rendőri intézkedés, se betiltott szabadtéri tárlatok nincsenek kilátásban. Csak a végtelen, nagy, sivár szabadság, ahol mindent lehet, de ez a minden senkit sem érdekel. A ”70-es években egy Fő téri spontán happeningnek is akkora „hírértéke” volt, hogy több havi elzártságot lehetett érte kapni. Hol vannak már ezek a „szép idők”?

Az új idők új lovasainak egészen más kihívásokkal kell megküzdeniük. Ma lepedőnyi molinók is nehezen csábítják be a potenciális kiállításlátogatót egy-egy tárlatra. A média ingerküszöbének felizgatására pedig legalább egy terrortámadással fenyegetett kiállítást kell prezentálni. A szentendrei Forgács Társaság a fent vázolt nehezítő körülmények ellenére lassan beszivárog a szentendrei kollektív tudatba. Mint purhab a réseket, úgy töltik ki a város kulturális életében tátongó hézagokat.

Az egyesület nem hivatalos formában 2004-ben alakult meg, és irodalommal, képzőművészettel, fotóval, iparművészettel, videóval, multimédiával, színházzal, zenével egyaránt foglalkozik. Legutóbbi Vers Vonat projektjük kortárs irodalommal tompította a Hév-kocsik rázkódó magányát Szentendre és Budapest között. De említésre méltó a Rekreáció című újrahasznosított anyagokból (puli szőr és műanyag fólia) kreált ruhakollekciójuk is, melyet ők maguk mutattak be egy utcai „divatbemutató” keretében.

Ezúttal a tetszhalott MűvészetMalomba leheltek életet (rekonstrukció és bővítés miatt 2010 augusztusában bezárták az épületet, várhatóan 2011 szeptemberéig) egy kiállítás erejéig. Az Okt Est nevet viselő, performansszal megnyitott villámkiállítás, a szokott frissességgel és merészséggel várja a vállalkozó szellemű látogatókat.

A kiállítás összképe korántsem egységes, néhány mű karcos utóízt hagy maga után, néhány viszont könnyedén megugorja a nemzetközi mércét is. Hugyecsek Balázs faszobrai hajszálpontos látleletet nyújtanak a kor kibillent viszonyrendszeréről. A kalapácsfejbe fúródó szögek, a dombot kettészelő fűrész, a felaprított fát hasogató fejsze, az arányok és egyensúlyok felbomlásáról ad hírt. Csizmadi Balázs roncstelepeken beszerzett acél és alumínium lemezekre dolgozik, karcolt, maratott, gyűrt faktúrák váltakoznak a festői összhatású műveken. Répás Júlia levegős, leheletfinom színekkel és érzékeny formákkal rögzít végsőkig feszített, felemás emberi viszonyokat. Deim Balázs fekete-fehér minimál fotósorozatában Szentendre kirakatokon túli arcát villantja fel. Farkas Dániel a groteszk humort szürreális látványvilágba oltja, alkotásain a reális és képzeletbeli tér egymásra montírozódik, s a kettő közötti határmezsgye kitapinthatatlanná válik.

A csoport közös performanszait és köztéri akcióit rögzítő filmek végignézése után érezhetjük igazán, hogy a kiállítás nem véletlenszerűen egymás mellé került műveket mutat be, hanem egy belső kohéziótól fűtött, együttgondolkodó és cselekvő alkotóműhely produktumait. A kiemelkedő egyéni teljesítmények ellenére itt mégis a közös munka és alkotói tevékenység a figyelemre méltó. Talán beigazolódik az a sokak által vallott nézet, miszerint ebből a műhelyből kerülnek majd ki a Szentendre jövőjét formázó művészek.

Mit mondhatnék még? Szentendre Forgácsai Egyesüljetek!

MűvészetMalom
2010. október 23. – november 5.