A világörökség részévé nyilvánított Bambergről a magyaroknak
elsősorban a dóm híres lovasszobra juthat eszébe, amely egyes
feltételezések szerint I. István királyunkat ábrázolja. A templomhegy
alján található a műkereskedelmi fertály, ahol idestova két évtizede
tucatnyi galériás kínálja válogatott portékáját az antikvitási hetek
idején a nemzetközi publikumnak, a közeli Bayreuth városának
Wagner-fesztiváljával párhuzamosan.
Az idén július 22. és augusztus 16. között fél évezred műtárgyai sorjáznak fél kilométeres körzetben. A legrégebbiek szakrális körből származnak: rangos mesterek és nívós műhelyek fából faragott, festett és aranyozott gótikus szentjei, neves ötvösök nemesfémekből való, drágakövekkel ékes monstranciái és kelyhei, középkori katedrálisok szárnyasoltárainak biblikus ihletésű festményei. Az erőteljesen képviselt barokk korból a reprezentatív tabernákulumok és kommódok mellett hétköznapi használatra szánt szekrények, asztalok és székek valamint ládák között válogathatnak a tehetős érdeklődők. A biedermeier periódusából polgári lakások cseresznyefából faragott bútorai kelletik magukat, velencei tükrök és kristály csillárok kíséretében, a kínálatot márkás porcelán továbbá ezüst- és üvegnemü teszi teljesebbé. A másik végletet a két világháború közötti évtizedek „izmusai” jelentik, az időközben klasszikussá vált modern mesterek. Az avantgárd piktúra legkeresettebb képviselői közül ezúttal a behavazott alpesi tájakat és rusztikus paraszti figurákat megörökítő Alfons Walde mellett a szelíd falusi kerteket és virágcsendéleteket festegető Gabriele Münter emelhető ki eklatáns példaként. A rekord árakon gazdát cserélő remekművek mellett a fiatal és kezdő műgyűjtőkre vagy a szerényebb pénztárcájú idősekre is mindig gondolnak, amikor hasznos vagy kedves csecsebecséket olcsón kínálnak.
A bambergi galériások közül a legtekintélyesebb a helyben született Walter Senger, valóságos „nagycsaládi vállalkozást” vezet feleségével, két felnőtt lányával, vejeivel valamint sógorával és sógornőjével. Mostani büszkeségei között szerepel Szent Anna harmadmagával hársfából faragott és festett méteres körszobra Felső-Svábföldről, az 1480-90 közti évtizedből, aztán egy bayreuthi barokk kommód 1760 tájáról, Johann Friedrich Spindler és Heinrich Wilhelm Spindler műhelyéből, diófa alapon fenyő furnírozással és tűzaranyozott bronz veretekkel illetve Alfons Walde: Síelők című olajképe. A nemzetközi vásárok rendszeres és rangos résztvevője, állandó kliensei között neves műgyűjtők mellett híres múzeumokat is találunk. A Wenzel Kunsthandel a híres mester – Tilmann Riemenschneider – köréből kínálja Mária Magdolna térdelő figurájának 1510 körüli faszobrát meg a 18. századi osztrák piktor – Franz Christoph Janneck – erdei táját fiatal szerelmespárral. A Franke Antiquitäten dúsan faragott, kétajtós diófa szekrényét 1680 körül készítették Hamburgban, míg 1701-ből való, kulccsal zárható barokk kazettáját juhar borítás és florális mustrákkal gravírozott ezüst veretek sora dekorálja. A Kunstauktionshaus Schlosser a 17. századi talján festőnek – Valerio Castellónak – tulajdonított Szoptató Madonnával jeleskedik, a Mühlberger Kunsthandel a 18. századi francia faszobrász – Pierre Coudray – Olvasó puttóját ajánlja, a Härtl műkereskedés büszkesége viszont a 19. század első felében élt németalföldi Johannes Cornelis de Bruyn olaj-vászon virágcsendélete.
Az iparművészeti kategóriában a Ströhlein antikvitás sztárja az alpesi régióból egy ereklyetartó monstrancia, a Schmidt-Felderhoff műkereskedés ébenfából faragott egyiptomi figurákkal kínál párizsi karosszék-párost 1800 tájáról, a Glaserie Pusch 1900 körüli szecessziós asztali lámpát árusít Adolf Meyr manufaktúrájából, virágmintás üvegbúrával, a Silber Kontor Heiss vitrinjében Johan Rohde 1915-ös tervezésű, három darabból álló kávézókészletét Georg Jensen koppenhágai ötvös kivitelezte ezüstből elefántcsont fülekkel, a Silberschmiede Haertl a Bauhaus fémműhelyéből, Christian Dell mestertől ajánl figyelmünkbe 1924-es tea-tojást, a Juweliere Triebel remeklése pedig egy praktikusan variálható mai divatékszer, amelyet a frappáns kontraszthatás miatt fehéraranyból és spinell elnevezésű fekete ásványból kombinált, de „a biztonság kedvéért” brillinsokkal is dúsan kirakott. Végül a legfrissebb kreáció a magát „ecsetművésznek” nevező Ralf Metzenmacher decemberi datálású figurális olajképe Tűzpatak 2008 felcímmel és Semmi sem változott alcímmel, realisztikus részletezéssel, ám szürealisztikus összhatással.
Régi mondás, hogy magyarok mindig, mindenhol akadhatnak. Bambergben tavaly húnyt el a rangidős galériás – Csonth István – aki olyan magával ragadó történeteket mondott műtárgyairól, hogy végül még azok is vásároltak tőle, akik csak nézelődni tértek be hozzá eredetileg. Most lánya és veje – Jens Loch – viszi tovább az üzletet az ő szellemében. Egyébként úgynevezett „csészekabinettjének” (Tassenkabinett) specialitása a 18-19. századi márkás porcelán manufaktúrák közül főleg a szász Meissen termése. Jelenlegi kínálatában különféle látképekkel ellátott, kisebb-nagyobb kollekciók mellett kitűnik egy ritkaságnak számító, méretes kráterváza a bajor Nymphenburg kastélyának műhelyéből. Hazai szemmel nézve viszont különösen érdekes egy Munkácsy Mihálynak tulajdonított, bal alsó sarkában szignált festmény – mellkép tanulmány egy fehér ingben pózoló, mellényes és nyakkendős férfi modellről – amely közel méteres méretben, olajjal készült lenvászon alapra.