Zsolna (SK) egyik legnagyobb pilléreken álló körgyűrűjét a hatvanas években, a szocializmus alatt, Zarieci negyedben építették. A körgyűrűt, valamint a fel- és levezető utakat két oldalon 20 méter magas (!) utcai lámpákkal vették körbe. A körgyűrű máig használatban van és a város ki- és bevezető, főleg ipari jellegű forgalmát szabályozza. Az ambiciózus építmény megvilágítására felállított monumentális utcalámpák valamilyen okból azomban soha sem lettek beüzemelve. Azóta az oszlopok felülete erősen korrodálódott, a lámpabelsőket teljesen kifosztották, a város pedig új, átlagos utcai világítást épített ki. Az eredeti lámpák továbbra is használaton kívül, de a helyükön maradtak. Mintha ott felejtették volna ezeket a túldimenzionált, a szocializmust és a velejáró jólétet, vagy a modernizációt és haladást szimbolizáló konstrukciókat.
Szoboravató esemény: 2008. 07. 17., 19
Helyszín: Stanica Zilina-Zariecie, Zavodska cesta 3, 010 01 Zilina
Beszélnek: Kálmán Rita – Impex (Hu), Mark Adamov – Stanica (Sk)Funkciómentes jelenlétük, valamint méretük és formai szépségük arra késztet minket, hogy úgy tekintsünk rájuk, mint szobrokra, vagy még inkább, mint emlékművekre. Olyan, a korszellemet reprezentáló építmények ezek, melyek történetükkel és megjelenésükkel a szocializmus vívmányait és egyúttal kudarcát is eszünkbe juttatják.
Ezen lámpák emlékművé nyilvánítása és újraélesztésük a kiindulópontja
Csákány István új művének. A terv a körgyűrű közepén található egykori vonatállomáson kialakított kulturális intézettel – Stanicával (www.stanica.sk) – együttműködésben valósul meg július közepén.
A művész a körgyűrű közepén található egyik lámpa tetején helyez el egy szobrot, mely egy átlagos ember – maga a művész – egész alakos portréja. Az életnagyságot másfélszeresen meghaladó alak munkáskesztyűs kezében egy napelem panelt tart a feje fölé. A panel alján felszerelt égők a nappal gyűjtött energiával éjjel megvilágítják a szobrot. Ez a szobor az utcalámpa számára olyan, mint egy protézis. A lámpa így – ha indirekt módon is – képes fényt kibocsátani. Miközben az a tény, hogy ehhez szüksége van egy segédeszközre, az adott történelmi háttérre reflektál. A lámpa a kiegészítéssel egy olyan pont, ahol a múlt eszméi és technológiái a maival léphetnek kapcsolatba. A szintézisnek köszönhetően a város és a polgárok visszanyernek egy darabot saját elfelejtett történelmükből és egy régi-új városi jelképpel, emlékművel gazdagodnak. Maga a szobor is párbeszédet indít a szocialista szobrászati konvenciókkal és eszmékkel. A szocializmus pátoszával és monumentális munkás és paraszt alakokkal szemben itt az ember kicsi és magányosnak látszik. Egy civil, aki hősies tettet, mint egy megszokott munkát, vagy feladatot viszi végbe világmegváltó pátosz nélkül. Törekvésének eredménye így individuális is marad, mondhatni öncélú, hiszen csak önmegvilágításra képes.

További információ:
www.stanica.sk
www.csakanyistvan.hu