Látszani, elrejtőzni, palástolni, megmutatni: mindezek olyan, az emberiséget évszádok óta foglalkoztató törekvések, amelyek mai társadalmunkban fontos tényezőkké léptek elő. A tudomány, a művészet és a társadalom vizsgálatán keresztül, ezt a témát dolgozza fel az a kiállítás, amely Ni vu ni connu – camouflages címmel a napokban nyílt meg a lyoni «Muséum»-ban.
Magánál a kiállításnál is érdekesebb és tartalmasabb az a múzeum által publikált könyv, amely filozófus, antropológus, katonai szakértő, biológus, pszichoanalitikus és művészettörténész által írt tanulmányokat tartalmaz. Az álcázás fogalmának hallatán elsőként az állatvilágban ismert jelenségre, és persze a katonai hadviselésben alkalmazott módszerre gondolunk, de a szerzők előbbi felsorolásából is kiderül, mennyire sokrétű kérdésről is van szó.Miközben bámulatba ejti a kiállítás látogatóját az elrejtőzésnek – feltűnésnek elképzelhetetlenül sokféle megnyilvánulása a természetben, meglepő párhuzamot fedezhet fel az állatok és az emberek körében e téren tapasztalható jelenségek között. Ahogy egyes állatok riasztó megjelenésükkel igyekeznek gyengeségüket palástolni ellenfelük előtt, vagy védekezésül beleolvadni környezetükbe, más esetben élénk színezetükkel magukra vonni a másik nem figyelmét, úgy az indián és afrikai harcosok is élénk színű tolldíszekkel ékesített harci fejdíszeket, különféle ijesztő maszkokat viseltek, míg mi magunk öltözködésünkkel, arcfestéssel igyekszünk elrejteni vélt vagy valós testi-lelki fogyatékosságainkat, észrevétlennek maradni vagy éppen ellenkezőleg, ékszerekkel, szokatlan viselettel, meztelenséggel magunkra irànyítani a figyelmet. A nyugati és az iszlám világ női ruhaviseletei, installációk, videofilmek, TV-műsorokból kiemelt részletek, színes magazinok fotói példázzák, hogy az elrejtőzés-megmutatkozás kettőssége mai társadalmunk egyik legjellemzőbb vonása.
A katonai kamuflázst bemutató részben nem annyira a legmodernebb technikai vívmányok lepik meg a nézőt, mint inkább azok az akvarellek, rajzok, vázlatkönyvek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a hadviselésben alkalmazott első terepszínű ruhák, ágyúk, hajók tervezői az I. Világháborúba besorozott kubista festők, köztük Guinard de Scévola, René Pinard és André Mare voltak.
A kiállítás csak néhány példa, köztük kortárs alkotók, Milton Becerre, Gérard Fromanger, Gérard Guyomard, Michel Jeannès és Jean-Marc Cérino munkáinak bemutatására ad lehetőséget, a könyvben azonban külön fejezet foglalkozik – a reneszansz festészettől, Velazquez, Courbet, Dali, Balthus, Warhol munkáin át, egészen a ma képzőművészetéig – a téma megjelenésével a művészettörténetben. A kurátorok messzemenőkig arra törekedtek, hogy olyan játékos, mindenki számára könnyen érthető módon mutassák be az «álcázás» – különös tekintettel a művészetben és a mai korban jelentkező – formáit, hogy az a gyerek és felnőtt közönséget egyaránt megérintse.
A kiállítás 2006. július 2-ig látogatható, belépődíj 2,30 euró, 18 éven alul ingyenes.
A könyv: Ni vu ni connu – camouflages (Editions Biro éditeur), ára 30 euró.