Mint ahogy egy korábbi írásomban beszámoltam, a 2010. január 12-én
bekövetkező földrengés az emberéletekben és épületekben okozott óriási
károk mellett Haiti művészeti értékeinek nagy részét is elpusztította. A
nagyarányú nemzetközi összefogás révén a menthető művészeti emlékek,
műtárgyak mentése is elindult. A washingtoni Smithsonian Institution
néhány napja mentési szakértőkből, mérnökökből és restaurátorokból
szervezett csoportot küldött a szigetre és júniusban központot is nyit
Haiti fővárosában. A mentési munkálatokat amerikai kormánysegélyekből és
magánszemélyek adományaiból finanszírozzák.
Elkezdődött az összeomlott Szentháromság Episzkopális Székesegyház híres, helyi művészek által az 1950-es években festett falfestményei épen maradt darabjainak kiemelése a romok alól. A munkálatok óvatosságot, különleges berendezéseket, szerszámokat és nagy szakértelmet igényelnek. Haitinek nagyon kevés képzett szakembere van, akik az amerikai specialistákkal együtt dolgoznak a romok között. A hatalmas freskó sorozat két szekciója csodálatos módon szinte sértetlen maradt. Az egyik az Utolsó Vacsorát, a másik Krisztus megkeresztelését ábrázolja. A freskó sorozat többi, apró darabokra zúzódott részét a maradványok gondos összegyűjtésével, katalogizálásával, majd panelekre ragasztásával próbálják rekonstruálni. Nem csak a földrengés okozott nehezen jóvátehető károkat a murálokban, hanem a romokat verő trópusi esők és az erős napsütés is. Minden egyes talált darab felszínére textilt ragasztanak, hogy a további roncsolódást meggátolják, majd óvatosan leválasztják a betonfal maradványairól. Hasonlóan gondos munka folyik a többi összeomlott templom és múzeum romjai között is.
A mentési munkálatok egyik fő szervezője Corine Wegener, a Minneapolis Institute of Arts kurátora, az amerikai hadsereg nyugalmazott őrnagya. Az iraki Nemzeti Múzeum kirablása idején Bagdadban szolgált. Az amerikai csapatok nem kaptak parancsot a múzeum értékeinek megmentésére. Tehetetlenül nézték, ahogy a rablók széthordták a sok ezer éves, felmérhetetlen értékű kincseket. Több mint 15 000 műtárgy tűnt el a múzeumból. Azóta sok közülük felbukkant amerikai és európai aukciókon, műkereskedők kirakataiban. Ennek a tragédiának az emléke inspirálta Ms. Wegenert, hogy néhány nappal a haiti földrengés után elkezdje szervezni a mentőakciót. Hónapokba került, mire biztosította a Smithsonian Institution és az illetékes amerikai kormányszervek támogatását, és összegyűjtötte a munkálatok megkezdéséhez szükséges több százezer dollárt.
Hozzákezdtek a Musée d’Art Nader romjainak átvizsgálásához is. A privát múzeum gyűjteményébe több mint 12 000 darab, haiti művészek – köztük olyan mesterek, mint Hector Hyppolite és Préfète Duffaut – által festett festmény tartozott, közülük több ezer teljesen elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott, amikor az épület összeomlott. Hasonló károkat szenvedett a Centre d’Art gyűjteménye is. Ebben az intézményben tanult az 1940–50-es években a később híressé vált haiti művészek többsége. A földrengést követő hetekben önkéntesek több ezer festményt mentettek ki a romok alól, amelyeket azóta két, a közelben álló konténerben tárolnak a tűző napon. Az amerikai szakértők és helyi munkatársak hozzáláttak az összeomlott könyvtárak könyveinek megmentéséhez is. Ahogy a festményeket, úgy a könyvek túlnyomó részét is szétáztatták a trópusi esők.
A kulturális értékek megmentésére érkező amerikai szakértők munkája nem könnyű. Nem csak a bármikor rájuk omló falmaradványok, a por, a hőség, az esők, a tenyérnyi tarantullák, mérges kígyók, hasonlóan mérges csípésű ezerlábúak, tűzhangyák, legyek, szúnyogok, az állandó fertőzésveszély miatt, hanem mert az éhező, otthonaikat, megélhetésüket elvesztett, a fehéreket korábban sem túlságosan kedvelő helyiek gyakran a romok között kíváncsiskodó katasztrófa turistáknak nézik őket, s előfordult, hogy rájuk is támadtak. Ezért szükségessé vált fegyveres őrökkel biztosítani a mentési munkálatokat.