Múltkori jelentésemben példákkal támasztottam alá a (misztikusan
megélt) személyesség igényét magukon hordozó, abból létrejött művek
csoportján keresztül konstruált főtrendet. Ezzel szembeniként
meghatározható a (globális, bezárt) társadalom felé nyitni igyekvő
altrend, majd a nem-emberi fenség felé menekülő és az érték fogalmát
boncolgató művek, valamint a főtrend mellettiként zajló többi: az
avangárd némi nemű folytatásaként értelmezhető kortárs
művészettörténeti innovációs geg és anyagkísérlet, illetve a
nem-európaiság izgalma. Példáim az Art Forum Berlin (AFB), a Preview
Berlin (PB) vásárairól, illetve egyéb berlini kiállításokról származnak.
Durván fogalmazva az a trendek szétszálazásának vezérlője, hogy most nem olyan művekről fog szó esni, amelyek vevőik számára önmaguk megértéséhez nyújtanak megoldásokat, hanem saját katasztrofális világnézetük visszhangjait találják meg az alábbi művekben. Eme apokaliptikus közhangulat úgy próbál egy globális realizmust elénk tárni, hogy gyakorlatilag pokoli szcenikában tobzódik. (A Kicken Berlin /AFB/ ”40-es évekbeli vintázsfotókat árul kísérleti atomrobbantásokról, a katasztrófamámor több helyről is hazavihető.) A kortárs pokol viszont attól kortárs, hogy ritkán tiszta, azaz sikerült belekutyulni menny-elemeket is: hol az irónia kedvéért (ekkor a fogyasztói menny képei keverednek a vizuális káoszba), hol személyes zűrzavarból fakadóan. Előbbire ékes példa Sébastien Vitré és Georges Boulard alkotópáros, a Montpellier-i Chantiers Boîte Noire (PB) galériából. Nagy felületeken szabadon hagyott fehér vásznaikra lángokban álló szeméttelepet varázsolnak, benne a fogyasztás fétistárgyaival egyneműként égnek az ezen tárgyak által birtokolt személyek – mindez minuciózus vegyes technikában előadva. Teljesen egyértelmű a fejlődésbe és a termékekbe vetett hit visszájára fordulta, ugyanakkor a kézzel készített egyedi műtárgy drágasága is.
Moritz Götze a Friedrichstrassén működő Tammennél állítja ki a ,,Nemzeti Galéria” tárlatát, hasonló tematikában. Böcklin ,,Halottak szigete” és egyéb nagy mesterművek parafrázisait nagyméretű zománcképekre készíti el: csupa hulladékhalomból készült, agyon szennyezett tengerből kiemelkedő szigetekre inszcenírozza az ismert jeleneteket. A téma e menő galériában történő megjelenése már csak azért is sokkoló, mert a négy metrómegállónyira lévő, a hivatalos szervek által épp bezárni kívánt Tachelesben (agyonfújt-firkált foglalt ház, igazi globalizmus-ellenes szuperbal fészek, kulturális központ fedőtevékenységgel) Alexander Rodin ,,Global Warning” (kb.: világfenyegetés) címen hirdetett kiállítása nagyon is hasonló figyelmeztető tőről fakad. Mellesleg szürke alapú színviláguk is egyezik, s a kontúrozott, képregényszerű alakok megformálása is több mint rokon. Rodin, igaz, aggasztó helyzetbe került bolygónk állapotának mozgatórugóira is rá vél látni, egyáltalán, enciklopédikus tablókat készít azzal szemben, hogy Götze még mindig a műértő közönséget célozta meg.
Az AFB kurátori (Hans-Jürgen Hafner: ,,difference, what difference?”) kiállítása ad egy rokonszenves geget a hulladék-paradigmában: Ian Anüll szimplán hullámkarton-dobozok egyes lapjait állította ki minitárlatként. A műegyüttes értéke vitathatatlan. Hulladékból dolgozik egyik kedvencem, a miami David Castillótól (PB) érkező Pepe Mar is. A reklámanyagok nagyon csábítóra (mondhatni tökélyre) fejlesztett nyomdatechnikáját aknázza ki, s a rendkívül élénk színű, ingergazdag vizuális nyersanyagból készít kollázsokat nagyjából olyan eredménnyel, mintha Mattis-Teusch lélekvirágai testetlen szellemek portréivá válnának. Számomra ellenpélda a berlini Loop – Raum für aktuelle Kunst (PB) jóvoltából bemutatott Kartsen Konrad: szintén hulladékot hasznosít újra, eredetileg színesre festett fabatkákat dolgoz át nagyon precízen, annyira esztétikus eredménnyel, mint aki demonstrálni akarja, hogy a művészet szép.
A gegekkel nem idegesítem kedves olvasóinkat, bár egy-egy alkotás beleférne egy-egy tagmondatba, egy kimerítően pontos leírásban. Egyet említek, ami túlmegy a geg szintjén, ez Joan Linder (Mixed Greens, New York, PB) gépírást utánzó, kézzel, tusban rajzolt művész-életrajzai. A hivatkozásain múló művészetet és a kötelező kézimunkát egyszerre fejbe kólintó művészi magatartás az egész vásár hitelét mentette meg.
A többi altrend fölsorolása megtalálható a http://www.endrevanpaks.hu/gaudete.html oldalon.