Nagy rajongója voltam Janesh Péter és munkatársai (köztük a neves japán építész, Kengo Kuma) sajnos meg nem valósult, új kormányzati negyed tervének.
A világ nyomora
Főleg két alapelve miatt szerettem az elképzelést. Az egyik a korábbi magyar kormányzati épületekre jellemző, az ország liliputisága miatt nevetségesen gigantomániás, birodalmi stílus elhagyása volt. A TEAM0708 emberi léptékű, egyszerű, elegáns épületeket tervezett, amelyek nem nehezedtek volna súlyos fenyegetésként a környezetükre. Egyenrangúan szimpatikus volt a tervekben számomra az is, hogy a tervezők figyelembe vették az ökológiai szempontokat.
A mindmáig nem tisztán érthető okokból füstbe ment terv szerint a zöld növényzettel befuttatott, a 21. század építészeti és épületgépészeti technológiájával felépített épületek üzemeltetéséhez alig lett volna szükség fosszilis energiákra. Hogy a tervben több volt a ráció, mint amennyit a Magyarországnak nevezett, apró, jelentéktelen, fiktív múltba révedő kolónia törpementalitása el tud viselni, az is bizonyítja, hogy a fenntartható, innovatív építészeti alkotások globális nemzetközi versenyén, a Holcim Awards-on 2008-ban, 500 induló közül első díjat nyert. A Harry Gugger, a svájci Swiss Federal Institute of Technology in Lausanne professzora által vezetett zsűri a terv komplex jellege mellett elsősorban annak környezetbarát-voltát díjazta.
Aki nyitott szemmel, saját érzékszerveinek híve járja világunkat, éli az életét, az a média hírei nélkül is tudja, hogy nagy a baj. Nemcsak bolygónk lakossága növekszik szédítő gyorsasággal (gyerekkoromban 2 milliárd ember élt a Földön, ma már csaknem 7 milliárdnyi földlakó követel életteret, az előrejelzések szerint 2050-re 8 és 10,5 milliárd közötti létszámra számíthatunk, vagyis száz év alatt a populáció megötszöröződik), hanem a globalizáció hozta kulturális uniformizálódás következtében még a legelmaradottabb területeken élők is a civilizáció áldásait követelik. Ez pedig fokozott energiafogyasztással és környezetszennyezéssel jár.
Amerika felé repülve már 5-600 kilométerre az Újvilág partjaitól láthatjuk, hogy a tenger kobaltkékről barnára színeződik, mivel a vegetáció elpusztítása után a csapadékvizek akadály nélkül az Óceánba tudják mosni a termőtalajt, és mert sok százmillió ember napi szenny-kibocsátása és az ipari, mezőgazdasági szennyvizek is ide ömlenek. Az egykor idilli déltengeri szigeteket műanyag fóliák foszlányai és eldobott pille-palackok, sörös- és üdítős dobozok teszik szemétdombokhoz hasonlóvá. A világtengereken fél-európányi szemétszigetek sodródnak, gyilkolva a tengerek élővilágát, felszámolásuk lehetetlennek látszik. A tengerek ehető halainak 90%-át lehalászták a második világháború óta.
Pusztulnak a korallzátonyok és Dél-Amerika, Afrika, India, Délkelet-Ázsia számunkra oxigént biztosító, időjárásunkat egyensúlyban tartó esőerdői. Ijesztő mértékben olvad a sarki jégtakaró, hamarosan óriási, alacsonyan fekvő területek kerülhetnek tengervíz alá. A klímaváltozás hatásait kicsiben Magyarországon is tapasztalhatjuk. Gyermekkoromban a telek nagyon hidegek voltak, sok hóval, a nyarakat száraz hőség jellemezte. Mostanában a telek enyhék, kevesebb hó, jóval több eső esik, és itt is lassan megszokottá válik a trópusokra jellemző fullasztó, párás hőség nyaranta. A növekvő igények miatt emelkednek az energiaárak, növekedésük többek között az élelmiszerek árának emelkedésében is megmutatkozik. A szimptómákat a végtelenségig sorolhatnám, de hol van a kúra?
Fiatal koromban közismert volt az 1930-as években feltalált, többször meggyújtható gyufa története. A találmányt, röviddel szabadalmaztatása után a konkurenciától tartó svéd gyufagyárak megvásárolták, a többször meggyújtható gyufa azóta sem került a piacra, inkább egész erdőket aprítanak gyufaszálakká. A német Rudolph Diesel 1897-ben fejlesztette ki az elsősorban növényi olajokkal működtetni tervezett dízel-motort. Abban az időben az Egyesült Államok volt a világ legnagyobb kender termelője (az első amerikai elnök, George Washington maga is kender farmer volt).
Az elsősorban textíliák és kötelek készítésére használt növény magas olajtartalmú magvának préselésével könnyen és olcsón lehet a dízel motorok működtetéséhez használt üzemanyaghoz jutni. Az adott nagyságú területen termesztett, gyorsan növő kender négyszer több nyersanyagot biztosít a papírgyárak számára, mintha az ugyanoda telepített, lassan növekvő erdő fáinak kivágásával nyernék a papírgyártáshoz szükséges cellulózt. A növényi olajokkal működő diesel motor és az első, kőolajból készített műanyagok megjelenése után nem sokkal a kőolaj iparban, fakitermelésben és műanyaggyártásban érdekelt amerikai iparbárók, köztük Andrew Mellon, Randolph Hearst sajtómágnás és a Du Pont család hadjáratot indított a kender termesztése ellen.
Az ipari kendert és a rekreációs célokra használt marihuánát egy kalap alá véve, az utóbbi démonizálásával elérték, hogy 1937-re betiltsák a kendertermelést az Egyesült Államok teljes területén. Az összes kenderültetvényt kiirtották, a vadon növő kenderpalántákat kigyomlálták, úgyhogy az olaj- és papíripar egyik konkurenciája nem fenyegetett többé. A drogprobléma persze nem tűnt el, sőt, a következő évtizedekben, nem kis részben éppen a tiltások következtében korábban elképzelhetetlen mértékűre növekedett, s bár emberek milliói kerültek börtönbe, tízezrek haltak meg, a drogok elleni háború csak a bűnszervezetek hatalmát növelte, megoldásra már remény sincs. Ma már csak számtalan kisváros neve (Hempstead, Hampton, stb.) jelzi, hogy alig több mint száz évvel ezelőtt az amerikai farmereket még törvény kötelezte a haszonnövény termesztésére.
Az utóbbi években (főleg a nyugati országokban megszerezhető jókora kormánytámogatásoknak köszönhetően) az energetikai cégek, a műanyag- és autógyárak is igyekeznek környezetbarát alternatívákat találni a kőolajból előállított energiahordozók és az abból készített termékek ellenében. Felgyorsult az alternatív energiák kutatása. Világszerte hullám-, szél- és naperőművek épülnek. Izlandi példára Magyarországon a bőséges termálvíz készleteket kezdik hasznosítani az épületek fűtésére.
Európa fejlettebb országaiban és Amerikában jelentős kormánytámogatást (Amerikában a költségek felét fedezi a kormány) kapnak azok, akik házuk energiaellátásának egy részét, vagy egészét napelemek felszerelésével akarják megoldani. A Szahara sivatagában elkezdődött egy gigászi naperőmű építése, amely idővel Európa energiaszükségletének jelentős részét tudja majd biztosítani. Az eddig főleg stíluskérdésekbe bonyolódott építészet pedig, a fenntarthatóság irányába fordulva igyekszik egyre környezetbarátabb megoldásokat találni.
Masdar, a jövő
Amikor az óriási kőolajkészletekkel rendelkező Egyesült Arab Emirátusok kormánya 2007-ben bejelentette, hogy a főváros, Abu Dhabi közelében segíti felépíteni „a világ első zéró-karbon” városát, sokan gondolták, hogy csak valami arab trükkről van szó, PR-kampányról a szomszédos Dubai csaknem egy kilométer magas Burj Khalifa tornyát és pálma-formában elrendezett, luxuslakásokkal beépített, mesterséges szigeteit ellensúlyozandó. Azonban a technológiai varázslatairól nevezetes Foster & Partners építész cég tervei alapján az „eco-friendly” új város, Masdar építése elkezdődött. A város, hogy a sivatagi szelek enyhítő hatását kihasználja, mesterséges dombon, tökéletes négyszögalakban épül, egy-egy oldala csaknem két kilométer hosszú lesz. A városfalak mögött sétáló utcák labirintusa húzódik majd, alattuk robotvezérelt elektromos autók alagutakban szállítják a lakosságot. Belső égésű motorral működő gépjármű nem hajthat át az új város határain. Néhány héttel ezelőtt az új lakók már elkezdtek beköltözni a megépült szekciókba.
Külsőleg az épülő Masdar egyszerre emlékeztet a középkor falakkal körülvett erődítményeire és mesekönyvek illusztrációira. A fantáziafilmek világából is ismert külső azonban a technika legújabb csodáit rejti. Az egykor Buckminster Fuller egyik legközelebbi munkatársaként elhíresült Norman Foster, a tervezőcsoport vezetője egymásba olvasztotta az ősi építési technológiákat a legmodernebb technológiai megoldásokkal, kihasználva, hogy az ország vezetői tudják, az óriási nyersolaj készletek egyszer majd elfogynak a homok alól. A kőolaj eladásából származó bevételekkel megtömött államkincstár lehetővé teszi, hogy a jövőre is gondoljanak. Óriási összegekkel, és a bürokratikus korlátozások feloldásával támogatják az építkezést.
Norman Foster a tradicionális arab építészet, a szíriai Aleppo ősi citadellájának és a jemeni Shibam vályogból épült lakótornyainak tanulmányozásával kezdte városa tervezését. Arra volt kíváncsi, hogy milyen technológiával, milyen elvek alapján építettek a régi arabok olyan épületeket, amelyek belseje kellemesen hűvös maradt a kinti, gyakran az 50 Celsius fokot is meghaladó hőség ellenére. Nem klímaberendezésekkel akarta hűteni az új város épületeit, hanem olyan megoldásokat keresett, amelyek segítségével azok belső terei nem melegednek fel. Így jött rá, hogy kiindulási alapként a környezetből kiemelkedő magaslatra kell építkeznie, ahol a széljárás természetes hűtést biztosít. Magas házfalakkal körülvett, keskeny utcákat tervezett, amelyekben a huzat hatása jobban érvényesül.
Ugyancsak az ősi arab építészetből vette át a belül üreges, a felső légmozgást az utcákba irányító, magas, karcsú „szél-tornyok” építésének ötletét. Az utcák irányát az árnyékhatás kihasználását figyelembe véve alakította ki. Pusztán ezek az építészeti megoldások legalább 20 Celsius fokkal csökkentették a város belsejében uralkodó hőmérsékletet a környezethez képest, így felére zsugorodott a település elektromos energia szükséglete. A szükséges energia 90%-át a város falain kívül épített nap- és szélerőművek biztosítják (köztük Dario Nunez Ameni forradalmi, a piezoelektromosság elvén működő szélerőmű parkja), a maradék 10%-ot a városi szemét elégetéséből nyerik. Masdar tehát a működtetéséhez szükséges energia tekintetében teljesen önellátó. A magas betonfallal körülvett várost hamarosan erdők, parkok, szökőkutak fogják körülvenni, egyszerre szemet gyönyörködtetővé téve és hűsítve a környezetet.
Az építész nem bánja, hogy városát sokan Disneylandhez hasonlítják. „Disneyland azért vonzó, mert a kiszolgáló egységei láthatatlanok”, mondja. Masdarban nincsenek látható vezetékek, csövek, sőt az automata elektromos autók is az utcákról, házakból láthatatlan alagutakban suhannak. Az Abu Dhabitól körülbelül 35 kilométerre épülő városba érkezők a falakon kívül épített, földalatti garázsokban parkolhatják autóikat, ahonnan alagutakon át, a Masdar ingyenes szolgálatai közé tartozó robotjárműveken juthatnak a városba, elkerülve a sivatagi nap tüzét.
Az elektromos autókat (a tervezett több százból egyelőre csak 13 kísérleti példány működik) Buckminster Fuller egykori javaslata, a D-45 kompakt városi jármű időtlen, futurisztikus stílusú tervei alapján építették. Az utas a jármű LCD kijelzőjén maga programozza be célállomását, a többiről az autó automatikus irányítása gondoskodik. A hangtalanul suhanó kocsikat az útburkolat alá épített berendezések segítségével automatikusan feltöltődő akkumulátorok hajtják. A város minden részletét az energiatakarékosság szempontját figyelembe véve alakították ki. A járműalagutakból vezetnek ugyan mozgólépcsők a felszínre, de ezeket nehezen lehet észrevenni, hogy az embereket inkább a gyalogjárásra tervezett, jól látható rámpákra és lépcsőkre irányítsák. Az utcákon csak gyalog, esetleg rollereken, görkorcsolyákon, vagy kerékpárokon lehet járni. Mivel a túlsúlyosság népbetegség a legtöbb arab államban, a gyaloglásra való buzdítás fontos közegészségügyi feladatot is ellát.
Masdar épületeit alapvetően kétféle stílus jellemzi. Az amerikai Massachusetts Institute of Technology partnereiként működő, a fenntartható energiatermelés új formáit kutató laboratóriumok párnaszerűen kiképzett, szupererős, áttetsző, hőszigetelő etilén-tetrafluoretilén műanyag panelekkel burkolt, felül napelemekkel árnyékolt betonépületekben működnek. A laboratóriumok, hivatalok falai az igényeknek megfelelően átrendezhetők. A lakóépületek, amelyek többségében most a város építői, építési gyakorlaton résztvevő diákok, professzoraik és azok családjai élnek, a Közép-Kelet hagyományos arab építészetét idézik. A házak betonból készült, csipkeszerű díszítését a régióban gyakori mashrabiya árnyékolók ihlették, amelyek egyszerre zárják ki a gyilkos napsugarakat és a kíváncsi tekinteteket a lakásokból.
A magánélet szentségét kínosan tisztelő arab építészeti hagyományoknak megfelelőek az épületek falainak betekintést blokkoló szögletei és hajlatai is. A lakók ablakaikból sehol sem tudnak a szemközti épületek lakásaiba belátni. Ugyancsak az arab tradícióknak megfelelően az egyedülálló férfiak, nők és a családok egymástól elválasztott traktusokban élnek. Minden házcsoporthoz tartozik egy kis, fákkal árnyékolt tér, nyilvános pláza, ahol esténként szocializálhatnak a város lakói. A jövőben függővasút fogja összekötni a 45 ezer állandó lakosra tervezett Masdart a fővárossal. A város teljes felépítésének nincs meghatározott határideje, saját tempójában, az újonnan felfedezett technológiai lehetőségeket fokozatosan beépítve épül.
Masdar, a high tech luxusváros a jövő trendjeinek kikristályosodása: az önellátó, a technika minden áldásával felszerelt, erődítményszerű, kiváltságosok által lakott települések együtt fognak létezni a szegények óriásira növekvő, a legsötétebb középkort idéző, anarchikus gettóival, amelyekben a fenntarthatóságnak nincs jelentősége.