Úgy tűnik, hogy a világgazdasági válság véglegesen nem
állíthatja meg, csak valamelyest késleltetheti újabb művelődési létesítmények
születését – legalábbis Európa nyugati térfelén.
Augusztus 24-én
sajtótájékoztatót tart a Majna menti Frankfurtban a Städel Múzeum küszöbön álló
bővítéséről, vadonatúj épületének terveiről és finanszírozásáról, a szeptember
6-ára tervezett alapkőletételről, illetve nagyszabású szponzor-toborzási,
valamint adománygyűjtési kampányának startjáról.
A Städel Múzeum országos viszonylatban is egyike a
legrégebbi hasonló intézményi alapításoknak. Létrehozója és egyben névadója a
helybéli Johann Friedrich Städel kereskedő és bankár volt, aki 1815-ös
végrendeletében kikötötte, hogy „festményekből, rézmetszetekből és egyéb
műtárgyakból álló jelentős gyűjteményét teljes hátrahagyott vagyonával
egyetemben egy sajátos, teljesen önálló és a nevét viselő művészeti intézmény
alapításának szenteli, városa és annak polgárai javára…” A nagyvonalú adományozó szándéka szerint az
eredetileg „Städelsche Kunstinstitut” névre keresztelt és a lehető legszélesebb
nyilvánosság számára hozzáférhető múzeum mellett kezdettől fogva működött a
„Städelschule” iskolája is, mint a művészi utánpótlás adekvát képzőhelye.
Testamentumában azt is kikötötte, hogy az alap-kollekciót
„esztendőről-esztendőre gyarapítani és tökéletesíteni” kell. Ezt a szándékát az
illetékesek egymást követő nemzedékei mindig komolyan vették, és a gyűjteményt
az évszázadok folyamán tovább gazdagították, mennyiségi és minőségi téren
egyaránt.
A híres német építész-professzor – Gottfried Semper – egyik
tanítványa – Oskar Sommer – tervezte és kivitelezte 1878-ban a Majna partján
azt a reprezentatív palotát, amely azóta több szakaszban, számos bővítésen,
renováláson és korszerűsítésen esett át. 1907-től a Städtische Galerie (Városi
Képtár) anyagát is magába olvasztotta, de állománya mind a mai napig
folyamatosan nő, aktív szerzeménygyarapítási politikája folytán. Gazdag
gyűjteménye hét évszázad európai művészet történetét reprezentálja, a korai 14.
századtól a reneszánszon és a barokkon át az immár klasszikussá vált modern
mesterekig, valamint a kortársakig bezárólag. A múzeum szakértői olyan neveket
emelnek ki a világhírű lajstromból, mint az ifjabb Holbein, az idősebb Cranach,
Dürer, Botticelli, Rembrandt és Vermeer, aztán a franciák közül Degas, Matisse,
Monet, Renoir vagy Picasso, a német expresszionisták csoportjából Kirchner,
Beckmann és Klee, továbbá a mai nemzetközi mezőnyből Bacon, Klein, Serra,
Richter és Kippenberger. Jelenleg 2.700 festmény, 600 plasztika és több, mint
100.000 egyedi rajz vagy sokszorosított nyomat gazdájának mondhatja magát a
patinás intézmény. Ennek ellenére szükségét érzik annak, hogy főleg a 20. és a
21. századi állományt még tovább bővítsék, az eddigi „fehér foltok”
eltűntetésére. Főleg az utóbbi anyag adekvát bemutatása miatt tartják az új
építést halaszthatatlannak, emellett a megfelelő tárolást, a restaurálási és
tudománys feldolgozási munkálatokat is nívósabban végezhetnék, a folyamatosan
növekvő látogatószámról, illetve egy korszerű „múzeum-üzem” mai működtetési
kívánalmairól már nem is szólva.
A Städel Múzeum bővítésére kiírt építészeti pályázat
eredményéről 2008 februárjában hozott döntést a nyolc szakemberből álló zsűri,
Louisa Hutton építésznő elnökletével. Egyhangú szavazattal a helybéli Schneider
+ Schumacher építészirodát bízták meg ezzel a feladattal, mert összefoglaló
indoklásuk szerint : „Nappal ragyogó drágakő, éjjel pedig fényszőnyeg – az építész-párosnak
valami egészen különlegeset sikerült terveznie a patinás műemléképület
hipermodern továbbfejlesztésére…” Az új szárny összesen kb. 3.000
négyzetméterrel gyarapítja a már meglévő raktározási és kiállítási felületet,
továbbá nagyobb adományok és teljes gyűjtemények befogadására is alkalmassá
válik az épület, amelyben újszerű tárlatrendezési ötletekkel is sokkal
bátrabban kísérletezhetnek, a látogatók széles tömegeinek pedig más-más
csoportját célozhatják meg speciális és tematikus vezetésekkel. Ezzel
Németország egyik legrégebbi múzeuma továbbra is megőrízheti méltán kivívott
helyét és élvonalbeli pozícióját a nemzetközi intézményi mezőnyben.