Mint egy jégsaláta levele – harsogó, nyers és kissé ízetlen. Társadalomkritika él nélkül, szókimondás indulat nélkül, lázadás a változtatás igénye nélkül. Pintér Gábor festészete: Most.
Kundera örökérvényű kifejezésével élve a lét elviselhetetlen könnyűsége árad Pintér Gábor műveiből. Bár a kiállítás sajtószövege és a padlón szerteszét dobált zizegő nejlonzacskók egyértelmű utalást tesznek „korunk fogyasztói társadalmának kritikus szemléletére”, a jól bevált és hangzatos klisé ellenére, nyoma sincs itt bírálatnak. Egymástól teljesen elhatárolt tematikájú, megfelelő kontextus híján súlytalanul lebegő képek sorjáznak egymás mellett. Mire a Nagymező utcától az Oktogonig érek, ki is szellőzik a fejem, a társadalom is éppúgy teszi a dolgát: van, aki szórólapot oszt, és van, aki épp betér a sarki Gucciba.
Ha fajsúlyos társadalombírálat nem is lelhető fel a festményeken, azért érdemes árnyalni némileg a fent vázolt képet. A nagy lendülettel vászonra kent széteső, elfolyó arcok, a nyers műanyag színek, a fonnyadt lombú fák, a semmiből a semmibe hömpölygő vízesés, ha nem is kritizálja, de kifejezi a 21. század nihilizmusát. A Kardnyelő című kép sárga potrohú, cserebogárszerű figurája, Román György fojtott légkörű cirkuszi képeire emlékeztet. A szemfényvesztő mutatvány, mely a tükörfényesre politúrozott asztallapon és az LCD monitoron is megjelenik, jól szemlélteti hogyan lesz az illúzióból valóság.
A kiállítás meghívón is szereplő Verbung című kép karót nyelt polgári idillje, sehogy sem kelt bennem meghökkentést, még akkor sem, ha a műfenyő mellett pózoló család elé egy tigris ugrik váratlanul. Walter pedig, legyen bár a fején egy céltáblaként funkcionáló alma, elég halvány utalás a „mindenki űzött vad és potenciális áldozat” toposzára.
Kellemes és üdítő meglepetést okoznak azonban Pintér Gábor kiállításon nem szereplő korábbi munkái. A különböző emberi játszmákat megpecsételő – sunyi, hatalmaskodó, behódoló, védelmező – kézfogások a testbeszéd jellemző gesztusait leplezik le. Figurái jól lavíroznak Dubuffet esetlenül megrajzolt, otromba alakjai és Anna Margit rendkívül kifejező groteszk portréi között.
A Képzőművészeti Egyetemen 2008-ban végzett Pintér Gábor munkáit, a Deák Erika Galéria áprilisban az Art Köln Művészeti Vásár New Positions szekciójában, önálló standon fogja bemutatni. A külföldi szereplés jó lehetőség a „kis magyar valóságunkat” tükröző művek megmérettetésére. Remélem a korábbi sorozatból is bekerül egy-két darab, hiszen a kézfogás mindenhol érthető gesztus.
Végezetül újra Román Györgyre utalnék: a nagy légypapírra mindannyian rá vagyunk ragadva, onnan meg nehéz ugrálni és társadalmat kritizálni. Nekem is.
Deák Erika Galéria
2011. 1. 20. – 2011. 2. 20.