Már Berlin sem a régi – írja Alexander Forbes az artinfon megjelentetett cikkében. Az év végi kiábrándító konklúziót az idén először összeállított Kultur und Kreativwirtschaftsindex szomorú eredményei váltották ki.
A kortárs művészeti szcéna egyik kedvelt mítosza, hogy ha egy feltörekvő művész Berlinbe költözik, minden kívánsága valóra válik. Azonnal rendelkezésére bocsátanak egy stúdiót, ami legalább ötször akkora, mint egy williamsburgi áruház. A tágas, lombos parkra néző lakása pedig kitűnő helyszínként szolgál majd arra, hogy hasonlóan trendi művésztársai körében egy pár pohár prosecco és heffeweizen kíséretében ünnepelje rakétaként felívelő karrierjét.
Bár ez utóbbi összefoglaló talán kissé túlzás, az mindenesetre tény, hogy a művészvilág mindig kijelöl magának egy várost (vagy városrészt), amit kedvére fetisizálhat. (Detroit van most épp felszálló ágban). A legtöbben tehát még mindig szeretik azt hinni, hogy létezik egy mágikus hely, ahol a művészek, írók, kurátorok és galériások szabadon élhetnek, és azt csinálhatják, amit a szívük diktál. Sajnos azonban az idén először megjelentett „Kultur und Kreativwirtschaftsindex” (Kulturális és Kreatív Gazdasági Index) adatai szerint Berlin többé már nem ez a hely.
Miután a német város közel két évtizeden át a művészek mennyországa volt, az elmúlt évben a berliniek és a városba betelepültek is egyre többet nyitják panaszra a szájukat. A kimutatás, melyben megközelítőleg 1200 művész, tollforgató és szabadúszó alkotó vett részt, Berlin eddigi státuszát („szegény, de szexi”) kérdőjelezi meg. A 2011-es vélemények alapján ugyanis ez már nem egészen fedi a valóságot. Tíz évvel ezelőtt még természetes volt, hogy egy író öt fontot kapott egy cikkért, hiszen az albérlet ennél csak egy kicsit került többe. A helyzet azonban mára sokat változott. A felmérésben résztvevő művészek vég nélkül azon sopánkodtak, hogy a korábban fityingekért kiadott stúdiók ma már megfizethetetlenek, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy egyre több luxuslakás épül a központban, de Kreuzbergben és az olyan határmenti városrészeken, mint Neuköln is megsokasodtak az új építésű „kéglik”.
A megkérdezettek 62 százaléka továbbra is egyetért abban, hogy Berlin igazán vonzó város és kitűnő környezet az alkotni vágyóknak. Mindössze a pénz tűnt el az egyre terebélyesedő metropoliszból, és úgy látszik, a művészpiac is rossz periódusát éli. A galériák – már azok, amik még életben maradtak – a bevételük nagy részét külföldi vásárokon szerzik. „Csoda, hogy eddig nem zárták be a kapuikat egy postafiókért és egy raktárhelységért cserébe.”
Az utóbbi időben a kormány is felfigyelt a hanyatlásra, és azzal, hogy támogatta a felmérést, egyrészt megpróbálta felhívni a figyelmet azokra a körülményekre, amikkel a berlini alkotó közösségnek szembe kell néznie, másrészt olyan kezdeményezéseket kívánt generálni, amik segítenek legyőzni a felmerülő nehézségeket.
Statisztika ide vagy oda, egyelőre nem tisztázott, hogy kihúzzák-e a művészek Berlinben, vagy inkább zöldebb legelők után néznek, és keletre vándorolnak.