Metropolitan Museum, New York
Ha a festészet és írás gondolkodásmódoknak tekinthetők, és igen, azok is, akkor a Brush and Ink: The Chinese art of  Writing című kiállítás ugyanúgy felfogható brainstorming-nak, ötletbörzének, értekezletnek, mint tárlatnak. Tele van ideával és érvekkel, hozzászólásokkal és kérdésekkel, a kiállított 80 tekercs és feliratos legyező bármelyikét is vizsgáljuk, ideértve a 21-dik században született, kolosszális műalkotásokat is, amelyek egyszerre elszakadnak a tradícióktól és őrzik azokat. A kínai írás képeken, ábrázolásokon alapuló absztakció, teljesen más hozzáállás szülötte, mint az arab, vagy európai írás. Minden írásjelnek reprezentációs és kompozíciós értéke is van. Egyszerre van konkrét, verbalizálható és szavakon túli jelentése. Az évezredek során számtalan kínai művész szentelte életét írásjelek festésének. Sok közülük évtizedeken át ugyanazt az írásjelet festette. Némelyikük abban lelte örömét, hogy villámgyorsan, mégis tökéletes vonalvezetéssel dolgozott. Mások hónapokig hezitáltak az üres felületen meditálva, mielőtt meghúztak volna egy-egy vonalat. A Mao elnök által levezényelt kulturális forradalom idején az ifjú vörösgárdisták ősi kaligrafiák millióit égették el, vagy vittek a papírgyárakba, hol új papírt készítettek belőlük, amelyre az évenként csak egyszer – a Jangce folyóban úszva – tisztálkodó Vezér gondolatait nyomták, olyan primitív betűkkel, amelyeket a régi művészek mentális szemétnek minősítettek volna.