A látogató kezdetben minden egyes galéria kínálatát nyitott lélekkel, éber szemmel, teljes alapossággal megtekinti, majd egy idő után már csak az ismert galériákra, az ismert művészekre koncentrál, a vége felé közeledve pedig már csak futó pillantást vet a látóterébe kerülő alkotásokra.
Ebből a szempontból szerencsés helyet kapott a bejárat közelébe került londoni Trinity Contemporary, amely az öt évnél nem régebben működő galériák közé tartozik, és így résztvételét különféle kedvezményekkel támogatta az Art Paris. Nagyrészt harmincas-negyvenes éveikben járó művészei előszeretettel alkalmaznak olyan egyszerű, olcsó anyagokat, mint ragasztószalag, papír, drót, csavar, farost vagy kender, ugyanakkor a klasszikus rajztechnikát sem vetik el, ahogy ezt az angol Kate Atkin vagy Layla Curtis alkotásai bizonyítják. Utóbbinak Moszkváról és az Egyesült Államokról készített sajátos térképrajzait érdemes kiemelni.
Ugyancsak a fiatal galériák csoportjához tartozik a párizsi Galerie l’Aléatoire, ahol az orosz Masha Arendt lepedővásznainak (Tissus urbains) finom vonalú rajzolatai, Moszkva utcai jelenetei és a húszas évek orosz konstruktivizmusát idéző építményei ragadták meg figyelmemet. Orosz művészekkel több francia és más országból érkezett galériában is találkoztunk. Rajtuk keresztül és a tizenkét meghívott orosz galéria kínálatából átfogó képet kaphatunk a XX. és XXI. századi orosz képzőművészetről, a húszas-harmincas évek emigrációban alkotó művészeitől kezdve, a kommunista rendszerben dolgozó nonkonformistákon át, az újabb és legújabb generációig. Így például a párizsi Pièce Unique szólókiállítás keretében mutatja be a hatvanas évektől igen aktív moszkvai avantgarde csoport egyik jelentős képviselőjét, Eric Bulatovot.
Emellett három másik önálló kiállítást is érdemes megemlíteni. A Galerie Guillaume a hatvanas évek Párizsának mítikus alakjától, az amerikai Shirley Goldfarbtól (1925-1980) mutat be válogatást. Nagyméretű, színgazdag absztrakt festményei sokakat késztetnek megállásra. A Galerie Lemand kiállítóterének egy jelentős részét a több évtizede Londonban élő iraki Dia Al-Azzawi félfiguratív-fél absztrakt festményei foglalják el. A Galerie W tulajdonosa, Eric Landau közeli barátjának, a hatvanas-hetvenes évek francia mozgalma, a Nouveau Réalisme egyik meghatározó alakjànak, Raymond Hainsnek az 1962 és 2004 között készített alkotásaiból rendezte be ideiglenes galériáját, benne a tépett plakátokkal és egy színes dossziékartonokból összeállított installációval. A kiállítás címe, Monsieur Raymond Hains, 11, rue d’Odessa a művész otthonára, egyben egy emlékezetes találkozóhelyre utal.
A Galerie Arts d’Australie Stéphane Jacob aboriginal tradíciókat ápoló két kortárs ausztrál művész, Abie Loy Kemarre és Wentja Napaltjarri munkáit mutatja be. Amellett, hogy az európai, de az itt látott ázsiai művek mellett is egészen új színt hoztak a vásár választékába, ismétlődő motívumaikkal jól illeszkednek az art concret és a kinetikus művészet idén tapasztalható hangsúlyos jelenlétébe. Egyebek mellett, a Galerie Lahumière-nél a nagy klasszikusok, Alberto Magnelli, Auguste Herbin, Jean Dewasne, Jean Leppien , a Galerie Lélia Mordochnál Julio Le Parc és Joël Stein, a belga Pascal Janssens-nél Jesùs Rafael Soto és Carlos Cruz-Diez, az Eidos Immagini Contemporanee -nél Victor Vasarely és Max Bill, Jean Brolly standján François Morellet, az RMC-nél Michel Deverne és Jean-Pierre Yvaral alkotásaival találkozunk. A huszadik század második felének francia művészetében ugyancsak fontos szerepet játszó irányzatnak, a Figuration Libre-nek ad teret a montpellier-i AD Galerie, bemutatva Erro, Robert Combas, François Boisrond és mások mellett a fiatalon meghalt Rémi Blanchard ritkán látható festményeit is.
No, de essék szó a magyar részvételről is! Makláry Kálmánnál azoknak a magyar származású, külföldre távozott művészeknek az alkotásaival és róluk megjelentetett monográfiákkal találkoztunk, akikkel évek óta foglalkozik. Rozsda Endre, Hantai Simon, Reigl Judit, Major Kamill mellett vendégművészként Aatoth Franyo alkotásait állította ki. A magyarokon kívül Sam Havadtoy humoros szobra és Kyung-Ae Hur festményei is helyet kaptak a Kálmán Maklary Fins Arts-nál.
A Várfok Galéria kis magyar művészettörténeti áttekintést nyújt a huszadik század második felének kiemelkedő vonulataiból. Az Európai Iskolát Rozsda Endre három korai képe, az Iparterv-generációt Nádler István emblematikus kompozíciója 1970-ből, a Hegyi Lóránd által elindított Új Szenzibilitás magyar vonalát Mulasics László munkái, míg a legújabb generációt Misetics Mátyás fotói képviselik. A fent említett művészek, a különböző galériáknál szereplő Réth Alfréd, Nicolas Schöffer, Anna Mark, Hollán Sándor és Molnár Vera (akinek műveit három galéria is fontosnak tartotta kiállítani), valamint az Inda Galéria művészei: Csáky Marianne, Czene Márta, Horror Pista, Jovián György, Kicsiny Balázs, Szabó Ádám és Szemző Zsófi alkotják a magyar, illetve magyar származású művészek tekintélyes listáját.
Az Art Paris-n gyűjtők körében továbbra is a klasszikus kifejezési eszközök, mint a rajz, a festmény és a szobor maradtak a legkeresettebb műfajok. A jövőt előrevetítő, bátrabb munkákat – az egyenlőtlen minőség ellenére is -, leginkább a pályájuk kezdetén álló művészeket felvonultató, nagyobb kockázatot is vállaló fiatal galériákban láthattuk.
Március 28- április 1.
