Halász Péterhez hasonló megoldást választott az ugyancsak rákbeteg Timothy Leary, az LSD leghíresebb propagátora néhány éve. Kaliforniai háza kertjében állíttatta fel halálos ágyát. Buja trópusi virágok között feküdt, ékszerekkel feldíszítve, színpompás, keleti köntösében. Zenét hallgatott, vizipipából hasist szívott, fájdalmait az ágy mellett elhelyezett tartályokból szippantott nevetőgázzal csillapította. Így fogadta a világ minden részéből érkező tisztelői ezreit. A haldoklót kamerák figyelték, a hetekig tartó vidám haláltusát és a halál beálltát is egyenes adásban láthatták a nézők az Interneten. Leary hamvait privát rakétával juttatták a kozmoszba. Közelgő haláláról Leary azt nyilatkozta, hogy nagyon várja az eseményt, mert ilyesmit még nem élt át. A mindenben jót látó Learyre jellemző a következő epizód: a 70-es évek elején 2 marijuanás cigaretta birtoklásáért 10 évi börtönbűntetésre ítélték. Amerika legszigorúbb börtönébe zárták, Charlos Manson cellájával szomszédos zárkába. Sikerült a börtönből megszöknie. Évekig bujkált a világ számos országában. Afgán származású menyasszonya rávette, hogy esküvőjüket Kabulban tartsák. A nő az amerikai hatóságok ügynöke volt. Kabulba érve azonnal letartóztatták Learyt az amerikaiak, és az USA-ba szállították, ahol éveket törtött börtönben, amíg Carter elnök meg nem kegyelmezett neki. Kiszabadulása után az újságírók kérdésére azt válaszolta, hogy nem  haragszik az őt feldobó menyasszonyára, sőt örül, mert az árulás nyilván örömet okozott a nőnek. „Ha ilyesmi teszi boldoggá, én ebben is mellette vagyok” – mondta.