A
kiállítást 2010. január 28-án, délelőtt 11 órakor
Schneider Márta, kulturális szakállamtitkár, Alekszandr A. Tolkacs, Oroszország magyarországi nagykövete, René Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete és Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg.
A
moszkvai Puskin Múzeum páratlanul gazdag gyűjteményéből válogatott remekműveket
mutat be a Szépművészeti Múzeum január végén nyíló kiállítása. A tárlaton
kiállított ötvenöt mű a francia festészet a 19. század közepétől a 20. század
elejéig tartó időszakáról ad áttekintést. Az április végéig látható kiállításon
az impresszionizmus, a 19. század utolsó évtizedének szimbolizmusa, a fauve-ok
és a kubisták által fémjelzett első avantgárd mozgalmak fontosabb műveivel
találkozhatnak a látogatók, akik többek között Courbet, Corot, Degas, Manet,
Monet, Renoir, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Matisse és Picasso
remekműveinek segítségével kaphatnak képet a korszakról.
A budapesti kiállítás, amely ezt megelőzően a svájci Martignyban, a Pierre
Gianadda Alapítvány kiállítótermében volt látható, nem csupán a modern
festészet kialakulásáról és fontosabb irányzatairól kíván képet adni, hanem az
19-20. század fordulójának két kiváló orosz műgyűjtője, Ivan Morozov és Szergej
Scsukin előtt is tiszteleg. A most Budapesten látható remekművek zöme ugyanis a
két vagyonos moszkvai textilgyáros hajdani, világviszonylatban is rendkívül
gazdag gyűjteményéből származik. A Puskin Múzeum kollekciójából kiválasztott
ötvenöt mű a francia művészet legdinamikusabb időszakáról ad időrendi
áttekintést. A 19. század közepétől a 20. század elejéig terjedő hat évtized
különféle irányzatait képviselő legkiválóbb alkotók munkáinak jelentős része
művészeti albumokból már jól ismert. Degas Fényképésznek modellt álló
táncosnője, Paul Cézanne Sainte-Victoire hegyről készült sorozatának egyik
korai darabja, Monet Híd a tavon, Renoir: Kertben című képe, Gauguin egyik Tahitin
készült alkotása, a Matamoe, Van Gogh meglepő témájú festménye, a Börtönudvar,
illetve Matisse Sarkantyúvirág. A tánc című képe, vagy Picasso fiatal
Harlekinje mind-mind kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak. A kiállítás
nyolc részre tagolva mutatja be az izgalmas művészettörténeti időszakot. A
Realizmus, a Barbizoni iskola, az Impresszionizmus, a Cézanne, a Modernizmus
elindítói, a Szimbolizmus, a Fauves festők, valamint az Avantgárd indulása című
szekciók segítik rendszerezni a kiállított műveket.
Számos példa bizonyítja, hogy a művészet egyetemes megújulási folyamatában
milyen meghatározó szerepet játszottak a gyűjtők és a műkereskedők: nemcsak
megélhetést, hanem hírverést, elismerést biztosítottak a közvélemény által
olykor meg nem értett és elutasított úttörő alkotóknak. Az új polgári
műkereskedő típusa a párizsi művészet nagy reformereinek első viharos
fellépéseivel egy időben és egymást kölcsönösen erősítve jelent meg a 19.
század végén. A változásoknak nem csak a francia műkereskedők voltak szemtanúi,
hanem külföldről érkezett művészetbarátok is, akik tevékeny részt vállaltak a
párizsi fejlemények nemzetközi terjesztésében. Az amerikaiak mellett az orosz
műgyűjtők elsőként vállalták az impresszionisták képeinek és a későbbi
kísérletező művészek alkotásoknak külföldi megismertetését. Párizsi kollégáik
korabeli vásárlásainak nagy része olyan képtárakba került, mint a Louvre, a
Musée du Petit-Palais majd a Musée d’Orsay. A 19. és 20. század fordulójának
párizsi művészeti életével közvetlen személyes kapcsolatot tartó orosz
műgyűjtők, elsősorban Ivan Morozov és Szergej Scsukin később államosított
műgyűjteményének pedig Oroszország nagy közgyűjteményei köszönhetik
gazdagságukat.
Ivan Morozov és Szergej Scsukin a 19. századi műgyűjtők új generációjához
taroztak, akik vagyonukat nem családi származásuknak, hanem tehetségüknek és az
ipari forradalmat követő konjunktúrának köszönhették. A textilgyárosok
jövedelmük jelentős részét legendás üzleti érzékük és különleges megérzésüknek
köszönhetően az akkor még kevésbé ismert új francia képzőművészeti alkotások
vásárlására áldozták. Kettőjük közül az óvatosabb Morozov volt, aki a különböző
irányzatok mindegyikéből (impresszionisták, Fauve-ok, Nabis csoport)
válogatott. A kiállításon szereplő Renoir, Degas, Cézanne és Denis festmények
az ő gyűjteményéből valók. A vállalkozó szellemű Scsukin Monet, Gauguin,
Picasso művészetének megszállottja volt, de nem csak az általuk jegyzett
alkotásokat gyűjtötte nagy szenvedéllyel. Hosszú távú kapcsolat fűzte Matisse-hoz,
aki a mostani kiállítás egyik kiemelkedő alkotását, a Sarkantyúvirág. A tánc
című képet is Scsukin megrendelésére készítette. A két moszkvai gyűjtő nem csak
remek érzékekkel vásárolta az alkotásokat, hanem a gyűjteménynek otthont adó
palotájuk is nyitva állt a fiatal, művészet iránt fogékony társaság előtt, akik
így még azelőtt találkozhattak a francia festők alkotásaival, mielőtt azok
igazán ismeretté váltak volna. Az orosz gyűjtőket ma talán Paul Mellon vagy
Solomon Guggenheim amerikai gyűjtőkkel emlegetnénk egy lapon, ha a történelem
közbe nem szól. Az orosz magánvagyonokat azonban az 1917-es bolsevik
hatalomátvétel után államosították, Scsukin és Morozov pedig elhagyták
Oroszországot. A festmények a 20-as évek végén a Modern Nyugati Művészet Állami
Múzeumába kerültek, majd a II. világháborút követően, Sztálin döntése alapján a
Puskin Múzeum és az Ermitázs raktáraiba, ahonnan csak a 60-as években
kerülhettek ki újra a nagyközönség elé. A Puskin Múzeum anyagából válogatott
kiállítást 1978-ban már láthatott a budapesti nagyközönség, de a művek zöme
most szerepel először Magyarországon.
A moszkvai múzeum és a Szépművészeti együttműködése nem merül ki a Degas-tól
Picassóig című kiállítás mostani vendégszereplésével, ugyanis idén nyáron a
budapesti múzeum Régi Képtárának anyagának remekműveiből válogatott tárlat
mutatkozik be az orosz fővárosban.
2010. január 28.–2010. április 25.