Idős, New Jersey-ben élő hölgyismerősöm mondja telefonon: „Nemsokára
valamennyien füvet fogunk enni.” Mrs. Sherwood, Nancy az 1930-as évek
világgazdasági válsága (Great Depression) idején volt fiatal lány.
Szüleivel New Yorkban lakott.
Könyvelő apja elveszítette állását és munkát nem talált. Nancy és zongoratanárnő anyja takarítást vállalt gazdag családoknál, s kétszer is tanúi voltak munkáltatóik öngyilkosságának. Egy idő után már takarítói munkát sem kaptak. Lakbérüket nem tudták kifizetni. A család, sok száz New York-i szegénnyel együtt a Central Park bokrai közé költözött. Ott tanulták meg, hogy melyik cserje leveleiből, melyik fajta fűből lehet rozsdás konzervdobozban levest főzni. Az elmúlt hónapokban csaknem 3 millió amerikai veszítette el az állását. Otthonok százezreit árverezték el, New Yorkban is ismét gyakorivá váltak a kilakoltatások. Nancy hosszú élete során nyugdíjalapokba fektette a pénzét. Az elmúlt hónapokban az alapok nagy része tönkrement. Nem akar megint füvet enni. Reméli, hogy valamelyik éjszaka két éve elhunyt férje, Ed visszajön érte és magával viszi.
Az író Eudora Welty fényképészként kezdte karrierjét. Az 1930-as évek elején Mississippi állam falvaiban és kisvárosaiban fényképezte az embereket, ahogy megpróbálták túlélni a gazdasági válságot. 1936-ban a Death of a Traveling Salesman (Az utazó ügynök halála) című, fényképeivel illusztrált novelláját közölte a Manuscript magazin. A novella alapján írta később Arthur Miller Az ügynök halála című drámáját. A novella sikere nyomán a Lugene Opticians galéria kiállította Eudora Welty Mississippiben készült fényképeit. Ezt a kiállítást rekonstruálja most New York város múzeuma, kiegészítve az írónő 1935 körül, New Yorkban készített fényképeivel. Eudora Welty az 1950-es években abbahagyta a fényképezést, fényképezőgépét szándékosan a párizsi metró egyik padján „felejtette”, és nem vett másikat. Íróként fényképezéssel foglalkozva, fehér nőként a déli államok feketéit fényképezve, déliként a jenki északon, mindig kívülálló volt, nem résztvevő, hanem szimpatizáló tanú, egy novellista érzékenységével figyelve az emberi kifejezések finom rezdüléseit. A New York-i képek is az élet sötét oldalát mutatják, a városi szegények élet-halál küzdelmét, a kilakoltatásokat, az utcán alvó embereket, a reménytelenség arckifejezéseit és fáradt gesztusait. „Ezeket a képeket készítve tanultam meg írni”, olvashatjuk memoárjában, „a kamera lencséje közel hozta hozzám a szenvedést.” A Mississippiben készült képek témái gyakran New Yorkban is megismétlődnek. Egy déli kisvárosban a pékség kirakatát bámulja éhesen egy fiatal nő, a szomszédos képen New York-i munkanélküliek rongyos csoportja tanulmányozza sóvárogva egy hentesüzlet kirakatát. A valódi különbség a két kép között csupán annyi, hogy míg a délen éhező fekete nőnek büszke, arisztokratikus személyisége van, a nagyvárosi munkanélküliek koszos kalapjaikban, egyforma stílusú, foszlott kabátjaikban arctalanok, személytelenek.
(Interjú a You Tube-on:
http://www.youtube.com/watch?v=W2fh37fzsOg )