A valaha Párizstól Konstantinápolyig közlekedett, legendássá vált luxus-szerelvény jubileuma adta az ürügyet arra, hogy a Román Képzőművészek Szövetségének bánáti tagozata tematikus kiállítást hirdessen. Az ötletgazda Szekernyés János műkritikus, a temesvári szervezet elnöke, korántsem a konkrétumokra koncentrált, sokkal inkább „a királyok vonatának és a vonatok királyának” szimbolikus szerepét firtatta Európa nyugati és keleti végeinek összeköttetésében.

A kétszáz tagból negyvennégyen válaszoltak műveikkel a hívásra, az eredmény most május végéig Budapesten látható a Román Kulturális Intézetben, a zárás után pedig meg sem áll Madridig, ahol a román nagykövetség fogadja az anyagot.

Mivel a hetvenes évtized első felében jómagam is a temesvári kortárs galériában dolgoztam, a jelenlegi filiálé-elnök pedig évfolyamtársam volt a kolozsvári egyetem bölcsészkarán, számomra a fiatalkori barátság felelevenítését jelenti az időközben rangidős mesterekké érett generációval a viszontlátás, a középnemzedékkel és a friss diplomásokkal való találkozás pedig a felfedezés örömét nyújtja. Bevallottan szubjektív tehát a közeledés a félszáznyi műhöz, amelyeknek szerzői nemcsak életkorban eltérőek, de nemzetiségileg is az egykori Monarchia sokszínűségét idézik, amelynek Temeschburg-Temesvár-Timisoara jelentős garnizonvárosa volt. Legalább ennyiféle a műfaj, az alkalmazott technika és a felhasznált alapanyag, a figurativitástól a teljes elvontságig húzódó stílusbeli skáláról nem is szólva. Az mindenesetre megnyugtat engem, hogy a most hetvenes korosztály képviselői következetesen őrzik harminc évesen kialakított markáns profiljukat. Annak idején, a Ceausescu-diktatúra zártsága ellenére, nem hiába jöttek helybe rendszeresen akár svájci vagy NSzK-beli műkereskedők is, hogy a temesvári műtermekben és a főtéri galériában mind újabb munkákat válogassanak eladásra, mert ezek az erőteljes példányok kapósak voltak már akkor is a nyugateurópai privát műgyűjtők körében valamint a közgyűjteményekben egyaránt.

A rendszerváltás után Jecza Péter szobrászművészt Budapesten – elismerése jeléül – tagjává választotta a Széchenyi Művészeti Akadémia. Nemhiába állnak munkái évtizedek óta köztereken országszerte, neki még a kisplasztikái is monumentális hatásúak a léptékük és a komponálásuk miatt. Ilyen az itt most bemutatott, arasznyi Kötelék is, patinázott bronzból, egymással szorosan összefűzött, kisebb és nagyobb kariatídából, részben fényesre polírozott, részben mattra karistált felülettel. Korosztályából organikusan absztrakt Vreme Leon: Váltakozó formák elnevezésű festménye is, az okkerek és szürkék finom árnyalatú kontrasztjaival, míg Nutiu Romul: Az utazó I–II. című ciklusa fiatalosan élénk koloritjával vonja magára a tárlatlátogató figyelmét. Breilean Aurel mértanian elvont háromszögek mustráit fogja szigorúan vörös-arany akkordokba a Győzelem ürügyén. Ciprian Radovan már akkoriban is barokkosan kacskaringós cirádákat pingált fatáblákra, most pedig Keleti utazás néven tarkabarkán dekoratív, törökös kalligráfiákat vegyít arany vonalakkal. Ezek a művek valóban jelképesek és áttételesek inkább, a helyváltoztatás, a dinamizmus vagy a progresszió lényegének modern megragadására. A derékhadból a másik véglet Viorel Toma, aki a néhai németalföldi mesterek alázatával komponál fotorealista csendéleteket míves ötvöstárgyakból és üvegedényekből. A fiatalabbak közül érdekesen közelít az alaptémához Varga St. Luigi mozdonykerekeket szuggeráló Allegorikus szekere, sötétre patinázott bronzból, penészöld fedőréteggel. A kurátor szerepében Petru Galis festőművész tárlatrendezői telitalálata két, jól sikerült „páros”. Egyrészt Kocsis Rudolf fából való és bőr fogantyúval ellátott Táska-ciklusa mellé állította Tomici Ilin Adriana szintén fa-bőr Bőröndjét, másrészt Jakabházi Alexandru vasúti síneket parafrazáló, expresszionistán mozgalmas festményére Bana Jichita Maria: A formán túli utazás című kompozíciójának talpfa-ritmusa rímel. Végül a teljesség igénye nélkül, csak a sokféleség érzékeltetésére említjük M. Kiss Hédy: Életbogra keresztelt függőleges faliszőnyegét, amely monumentális méretével a padlótól a mennyezetig ér…