Kicsiny Balázs installációi képviselték hazánkat a tavalyi, 51. Velencei Biennálén. A Navigációs kísérlet című, kissé kibővített mű-együttes a Kiscelli Múzeum jóvoltából most a hazai közönség előtt is megmérettetik.
Kicsiny a kortárs magyar színtér különleges figurája. Kétlaki életmódja miatt (Angliában is él) folyékonyan beszéli a nemzetközi képzőművészet nyelvét. Régi történeteket porol le, hogy azokból személyes motívumhálót építsen fel. A rejtélyes, mégis kerek jelképekből pedig installációkat állít össze. A templomtér felé tartva, a szoborcsarnokban, már a Winterreisébe botlunk: két reverendába öltöztetett életnagyságú figura síel egymásnak háttal, különböző irányba, de ugyanazon a sílécen. A plébánosok kezében keresztszerű navigációs műszer, vívómaszkba öltöztetett fejükhöz pedig egy trolibusz áramszedője illeszkedik. Ez nem szobrászat, hanem a megzavarodottságnak és az iránytévesztésnek a vizuális metaforája. A folytatás a romos templomtérben következik, ideális színfalak között. Középen az Ivócsarnok figurái térdelnek: tizenkét pizsamába öltöztetett alak, akik gumikesztyűvel emelik szájukhoz serlegeiket. Csakhogy inni nemigen tudnak! Fejük ugyanis stilizált mélytengeri búvársisak. Újabb vizuális metafora, a kiszolgáltatottságról, a tehetetlenségről és a társadalomba vetettség maró érzéséről. Az Ivócsarnokról külön videófilmet is láthatunk, egy olyan protokoll fogadás felvételét, ahol a búvárfigurák között különböző politikusok (pl. maga a miniszterelnök) járkáltak. A gondtalan csevegés és a protokolláris jó modor végletekig fokozza a búvárok mélységes magányát. Akad még egy másik videó is, a Suszterinas, ami szintén kiválóan érvényesül a templomtérben. A felvételen egy férfi mászik körbe egy óra hatalmas számlapján, örökkön-örökké vezekelve, mint a legendabeli Bolygó Zsidó. Kicsiny installációi tökéletesen működnek a deszakralizált romos templomtérben, mintha ide találták volna ki őket!
Kiscelli Múzeum
2006. február 16.–2006. március 12.