A kortárs osztrák koncept-művész páros – Lois és Franziska Weinberger –
egész egyszerűen csak „földmunkásnak” nevezi magát. Érdeklődési
területük a természet és az emberi környezet találkozási vonalára
terjed ki. Ezen az érintkezési határmezsgyén figyelik a növények és
állatok világát, majd minimális bevatkozás után fotózzák a bekövetkező
változást és aztán ezeket a színes fényképeket mutatják be egyenként
vagy átvilágítva licht-box gyanánt, a sorozatokat pedig installációvá
komponálják.
Lois Weinberger a hetvenes években kezdte feldolgozni szülőfaluja – Stam – „részletes állomány-felmérését” etnopoétikus munkáiban, a vadon és a civilizáció között. Az állatok és növények világából merített ötleteket, majd ezeket az alapvető motívumokat frappáns jelképekké dolgozta fel. Ilyen például 1970 tájáról az Unikornis című plasztikája, amelyet valódi koponyából és fából faragott szarvból kombinált, majd ezeket egységesen testszínű falfestékkel mázolta be és aztán lakkozta az egész felületet. Az országhatárokon túl akkor figyeltek fel rá, amikor részt vett 1997-ben a X. kasseli Documentán markáns arcélű és meghökkentően egyedi jellegű kiállítási tárgyaival. Az ezredfordulótól együtt dolgozik Franziska Weinbergerrel az egyre szaporodó környezeti problémák feltérképezésén és művészi jellegű javaslatokat tesznek a politikailag illetékesek számára a felvetődő kérdések megoldására. Már alapállásuk is rendhagyó, mert az ő szemükben az erdőn-mezőn vadon termő növények sem kiirtandó „gazok” egyszerűen – mint ahogy az a köznyelvben és a mindennapi gyakorlatban sajnálatosan meghonosodott -, hanem egyenrangú élőlények a szántóföldön vagy a konyhakertben gondozott haszonnövényekkel. A határterületeken kutakodva újfajta és szokatlan hierarchiákat állítanak fel és ebből születik speciális jellegű, meglehetősen formabontó művészetük.
Módszerük rendszerint pofonegyszerű. Például fehér műanyag kerti szék ülőkéjének mélyedésébe vizet öntöttek és abban algát neveltek, majd Cím nélkül (2002) fotóciklusban dokumentálták fejlődését. Home Voodoo (2004) összefoglaló elnevezéssel tizenöt darabból álló „fény-doboz” (Leuchtkasten) sorozatot állítottak össze, amelyben a háztáji környezetben végeztek különféle szabadtéri „szertartásokat” és „varázslatokat” – lásd a vízzel öntözött hóember feje tetejére tűzött karácsonyfa-gyertya meggyújtását avagy a másodlagosan már nem hasznosítható szemét elégetését a pléh bödönben, mint afféle modern „füst-áldozat” bemutatását. Mező (2005/2006) címmel tucatnyi kisebb-nagyobb, fából faragott és monokróm színekre festett reliefet rendeztek „ikonosztázzá” egy közös kiállítási falfelületen. Ehhez a „pozitív” vonulathoz sorolható „negatív” értelemben – mivel utóbbi esetben épp fordítva, nem a domborulatokkal, hanem a bemélyedésekkel operáltak – az a folyamat, amikor egy fafúró féreg nyomvonalát követték fényképező gépükkel és azt felnagyítva organikus absztrakt kompozíció-sorozattá transzformálták. Felkészülés (2006) elnevezéssel a Toyota Museum of Art meghívására mini üvegházat építettek, amelyben „a jövő kertje” projektjét dokumentálták, ámde a szokásos, mesterségesen keresztezett virág-csodák helyett szabadon burjánzó „gyomnövényeket” ültettek a műanyag cserepekbe, amelyeket aztán annak rendje-módja szerint tárló-ládákba sorakoztattak és latin nevüket feltüntető táblácskákkal láttak el, akárcsak a „nemes növények” esetében. Most a sajátságos alkotói kettős költőien politikus visszatekintő kiállítását a Lentos Kunstmuseum mutatja be Linzben január 25-ig.