Baranyai Levente az ezredfordulós festészeti boom előtt jegyezte el magát az olaj-vászon klasszikus technikájával. Kitalált egy egészen újszerű és nagyon közönségbarát művészi nézőpontot, a madarak látószögét.Légifotók alapján kezdte el festeni az alant elterülő tájat, de nem elégedett meg a kockás abrosszá váló szántóföldekkel és a városok utcáinak szőttesével: a felülről nézve kilapuló földfelszínt visszarántotta a három dimenzióba. Mint a terepasztaloknál, több centiméter vastag olajfesték rögöket vitt fel, térbe erősen belenyúló, domborműszerű, expresszív felületeket alkotva. Hatalmas vásznakon kóborolta be a National Geographic légifotóinak helyszíneit, a kerbelai mecset aranykupolájától kezdve a sivatagban vonuló tevekaravánokig. A legújabb festményei szűkszavúbbak, diszkrétebbek, elbizonytalanítók. Baranyai nem növelhette már tovább a látvány lenyűgöző erejét, a természetfotók pittoreszk szépségét, a múzeumfalakra is nagynak bizonyuló pannóméretet. Így elindult visszafelé, az expresszivitás eredendő kifejezésmódja felé. Lecsökkentette a vásznak realitás-érzetét, felerősítve a valóságon túli non-figurativitást. Ha a Dovin Galériában most kiállítottak lennének az első Baranyai-festmények, amiket látunk életünkben, korántsem lennénk biztosak benne, hogy repülőgépekről ellőtt fotókat használ előképnek. A hegygerincek csipkézett ívei kagylóként pöndörödnek, a csúcsok a hússzeletek inas erezetét utánozzák, az összegyűlő források a velőrozsa szirmait rajzolják ki, a hósipkák fodrai pedig medúzaként táncolnak. Baranyai a képek címmetaforáival is elrugaszkodik a fotografikus eredeti pusztán leíró realizmusától. Ez már a „bioromantika” birodalma, az az esztétikai zóna, amit a két világháború közti műkritika legjobb tollú szerzője, Kállai Ernő jelölt ki az absztrakció és a valósághűség határán. Az óriás mikroszkópok (és űrtávcsövek) olyan létező, mégis absztrakt mintázatokkal bombázzák a modern embert, ami lerombolta a figurális ábrázolóművészet öreg feltételrendszerét. Baranyai új képein hasonló történik: a mikrokozmosz és makrokozmosz összesimulása a természet szépszavú dicséretében. Bolygó, hús és sejtszerkezet romlatlan, osztatlan egységben.
Dovin Galéria
2008. január 18.–2008. március 12.