A Tate Modern új kiállítása Kandinszkij: Út az Absztrakthoz címmel a festő pályájának korai szakaszát mutatja be 1908–1922-ig.A figuratív festőt kezdetben az orosz folklór hagyományai és a bajor táj inspirálták, ám Müncheneben rátalált saját nyelvére. A Tate kiállítása azt vizsgálja, hogyan kerültek fokozatosan túlsúlyba az absztrakt elemek a festő vásznain. Nincs olyan kép, amely Kandiszkij első absztrakt festményeként aposztrofálható, az átmenet évekig tartó folyamat eredménye volt. 1911-re szinte teljesen eltűntek eksztatikus munkáiról a figuratív elemek.
Kandinszkij nem a látványt, hanem a látvány által kiváltott érzéseket próbálta vásznain rögzíteni. Arra törekedett, hogy képei szinfóniákként hassanak a nézőre, nem csak a szemet, de a hallóidegeket is stimulálni próbálta. A festő képes volt magtapasztalni a szinesztézia érzését, a színek zenei hangokat szólaltattak meg benne, képes volt hallani a színeket, ízlelni a szavakat és látni a zenét. A szineztézia jelenségét átlagosan 2000 ember közül egy képes megtapasztalni, Kandinszkij közéjük tartozott. Talán ezért foglalkoztatta intenzíven a zene és a festészet kapcsolata. Az angol művészettörténész Roger Fry vizualizált zeneként írta le Kandinszkij képeit, melyeknek címe is gyakran utal zenei kompozíciókra, szinfóniákra és fúgákra. A festő absztrakthoz vezető útja annak az útnak az első mérföldköve, amelyen később Jackson Pollock és Mark Rothko járt.
A Tate Modern Kandinszkij legizgalmasabb korszakából kínál stimuláló válogatást.