Corps de peinture (A festmény teste) címmel Michel Haas legújabb alkotásait mutatja
be a párizsi Galerie Jeanne Bucher.
Az 1935-ben született és Párizsban dolgozó Michel Haas a mai francia festészet
egyik legeredetibb alakja, hiszen alkotásaiban jelen van ugyan egyfajta lírai
absztrakció, mégsem sorolható a lírai absztrakt festők közé, munkáin egyértelműen azonosíthatók emberi és állati
figurák, mégsem tartozik sem a Nouvelle Figuration, sem a nyolcvanas évek
elején indult Figuration Libre követőihez, és bár a képek hordozóanyaga áztatott,
gyűrt, sokszorosan átdolgozott papír, a
Support/Surface mozgalma sem az ő világa.
Ahogy Michel Haas
mondja, « víz, papír, rajzszén, pasztell, néha egy kis ragasztó, néha egy
kis zsirkréta » birkózik egymással műtermében, hogy végül
megszülessen a festmény «teste».
«Van valami fájdalmas,szívszorító, és ugyanakkor
örömteli Michel Haas alkotásaiban…. Szerinte
mind az egyetemes történelem, mind az egyéni történetek tragikusak. De mégsem
szereti a szomorúságot, sem az expresszionista festészetet.» – írja róla
egy korábbi katalógus előszavában Gilbert Lascault. Mintha mindazt a fájdalmat, bánatot, kiábrándultságot,
amit magában hordoz, festészetének
derűjével, humorával, az élet örömeinek felmutatásával akarná kompenzálni,
tompítani. Alkotásai, ennek ellenére, korántsem vidámak, sőt talán éppen ez a «felmutatás»
teszi azokat még súlyosabbá, beszédesebbé.
A most látható, legfrissebb, 2008-ban készült műveken ugyanazok a
motívumok, a festő mindennapi életéhez tartozó történések szereplői, hozzá
közelálló vagy csak véletlenszerűen meglátott
személyek, anya, gyerek, szerelmespár, járókelő, vagy éppen egy utcán kóborló
kutya jelennek meg. Míg azonban a korábbi képeken ezek a figurák feloldódtak a
háttérben, most, a háttér elhagyásával, érzékelhetőbbé vált a határozottan
körvonalazódó, mozdulatlan és mozduló testek sebezhetősége. És amíg a Michel Haas által is nagyrabecsült, és a
harmincas években ugyanebben a galériában kiállító Giacometti jól ismert szoboralakjai távolodnak a nézőtől, addig Michel Haas figurái
azt az érzést keltik, mintha le akarnának szállni közénk a falról. Aki pedig közel engedi őket magához, azzal
bizalmas közléseket, személyes titkokat
osztanak meg: a művész vallomásait.
Galerie Jeanne-Bucher
2009. március 14-ig