Ez a város egy távoli bolygó, itt élni nem rossz és itt élni nem jó – énekelte hajdan az Európa Kiadó. A Knoll Galéria új tematikus kiállítása a nyolcvanas évek otthontalan városlakó-érzésének a rendszerváltás utáni visszhangjait keresi. A hely adottságainak megfelelően a képzőművészet eszközeivel. A német Almut Rink egy sajátos turistautat követ videokamerájával, ahol az idegenvezető a kommunista múlt emlékeit járja végig – nem különösen lelkes – nyugati fiatalokkal, a panellakásoktól a Szoborparkig. Silke Grabinger és Christian Mittermayr egy sajátos társasjátékot készített, amely a Budapesten élő kínaiak karrierlehetőségeit modellezi. Bár a kiállítótérben lehetőség nyílik valódi játékra is, a projektben fontosabb a sajátos migrációs történet megidézése. A rövid ideig tartó vízummentességet a Tienanmen téri mészárlás után kihasználó kínai menekültek temetkezési szokásai meglehetősen furcsák: nem rendelkeznek se temetővel, se sírkövekkel, mert az elhunytak helyét (és papírjait) mindig átveszi a következő illegális bevándorló. A külföldi művészekkel szemben Göbölyös Luca itthoni szemszögből tekint a múltra, különböző irányból mást mutató lentikuláris fényképén összemossa a gyerekkori bérletét a párttitkár feleségének áskálódásaival. Nemes Csaba a politikai szimbólumokkal terhes köztereket festette meg nagy vásznakon és elemezte a CBA-üzletlánc diszkonttermékeinek puritán designját. A kiállítás ismerős, konceptuális nézőpontból veszi sorra a különböző társadalmi jelenségeket a fővárosban, amit távoli bolygónak ugyan nem néznénk, de a látottak nyomán nem tudunk rá mást mondani: itt élni nem rossz és itt élni nem jó.
Knoll Galéria
2008. január 31.–2008. március 22.