A Londoni Trafalgar tér egyik üresen álló szobortalapzata 1999 óta ideiglenesen kihelyezett szobroknak ad helyet. A sorozat Mark Wallinger Ecce Homo című, életnagyságú szobrával indult majd évente más és más művész kapott lehetőséget arra, hogy London egyik legforgalmasabb helyén mutassa be munkáit.
A legnagyobb visszhangot mindeddig Mark Quinn váltotta ki, aki a végtaghiányosan született Alison Lapp-ról készített márványszobrát helyezte a térre. A szobortalapzat formájában megjelenő kihívással az idén Anglia egyik legünnepeltebb szobrásza, Antony Gormley szembesült, aki azonban nagy peglepetésre nem egy új szobrát helyezte el London első számú közterére, hanem órákra bontotta a rendelkezésére álló hónapokat és felajánlotta azokat a brit nagyközönségnek. Az Egy és más (One and Other) című munka keretében óránkénti váltásban más és más kap lehetőséget arra, hogy felálljon a talapzatra és ott különböző ügyek érekében protestáljon, vagy csupán egyszerűen ácsorogjon a warholi 15 perc hírnév szellemében. Nagy kérdés, hogy mi történik akkor, ha valamelyik élő szobor obszcenitásra vetemedik, esetleg öngyilkosságot próbál elkövetni, vagy a tér közönsége dobálja meg. Már az is megtörtént, hogy valaki az e-bay-n keresztül kínálta eladásra a rendelkezésére bocsátott egy órát. Gormley azonban úgy tűnik bízik a felhívásra jelentkezők felelősségtudatában.
Gilbert és George több évtizede kijelentették, hogy életük minden megnyilvánulását műalkotásnak önmagukat pedig élő szobroknak tekintik. Gormley úgy tűnik az élő szobor nem kevés hagyománnyal rendelkező gyakorlatát gondolta tovább amikor szélesre tárta az ajtót és arra kérte Anglia lakóit, reprezentálják önmagukat.