Mao Vision Contemporaines címmel látható egy Kínában, a közelmúltban betiltott kiállítás a párizsi Marais egyik népszerű kiállítóhelyén, a JGM Galériában. A kiállításon kortárs kínai képzőművészek alkotásait gyűjtötték össze, melyek a szimbólummá vált diktátort ábrázolják – iróniával, kritikával vagy éppen tisztelettel szemlélve a 20. század egyik legismertebb személyiségét.Mao Ce Tung, mint a hírhedt diktátorok általában, mindig is kedvelt témája volt a kortárs alkotóknak, filmművészeknek – gondoljunk csak például Warhol monumentális portréira. Kínában hatványozottan igaz ez az állítás, Mao mindenhol jelen volt, van és lesz. Szobrokról, festményekről, korabeli fotográfiákról vagy éppen souvenir tárgyakról tekint ránk a szögletes fejű karakter, aki rányomta bélyegét (arcát) az ázsiai ország történelmére.
Mao személyiségének kultusza számunkra szinte felfoghatatlan, ezért is eshetett meg az, hogy a 2006-os évben Kínában betiltottak egy kis kiállítást, melyen a „népvezért” iróniával, gúnnyal és fanyar humorral ábrázoló alkotásokat gyűjtöttek össze, 14 kortárs kínai képzőművésztől.
Érdemes itt kitérni röviden a Mao ikonográfia vázlatos történetére, hiszen Kína egységes és önálló létét mégis ennek a marxista elvekkel induló forradalmárnak köszönhette, másfelől viszont a kultikus dicsfénnyel övezett férfi számlájára írható népirtás és éhínség nagyobb súllyal rendelkezik az utókor számára. Propagandájának szerves része volt személyi kultusza, portréjának mindenütt való megjelenése, természetesen a szocialista realizmus stílusában. Mao eleinte népével együtt, boldog gyermekekkel, munkásokkal, vagy éppen parasztokkal körülvéve, emberként jelent meg a különféle ábrázolásokon. Ezek az idillikus életképek egy idő után egyfajta Mao-istenábrázolásba torkollottak, ahol a diktátor, mint emberfeletti szimbólum, istenség jelenik meg, vagyis a bemutatott „egyenlőség” szépen lassan átfordult totalitárius, megfélemlítő uralommá.
Ezért van az, hogy a betiltott művek közé nemcsak az új generációk provokatív, gúnyos vagy éppen kritikus, lealacsonyító ábrázolásai kerültek, hanem Yin Zhaoyang festménye is, aki önmaga Mao-pártinak vallja magát, ámde elkövette azt az apró hibát, hogy felravatalozva, halottan ábrázolja a vezért, amely cselekedet még a 21. században is megengedhetetlen Kínában.
A tárlaton a színesre festett porcelánszobroktól kezdve a hagyományos festményekig, a nyomatoktól kezdve a performanszot ábrázoló fotográfiákig minden megtalálható, Mao itt és ott, lent és fent, kicsiben és nagyban, kékben, pirosban, sárgában, klónjai társaságában vagy éppen virágokkal díszítve karlengetés közben látható. Az alkotásokból leginkább a merő gúny sugárzik, bagatellizálva, karikírozva, egyszóval dicsfényétől teljesen megfosztva tüntetik fel a Nagy Mao-t, országuk és történelmük ambivalens, de leginkább elítélendő alakját.
A kiállítás látogatói rendkívül erős, ámde éppoly tartalmas koncentrátumot kapnak a ma élő kínai művészgenerációk szemléletén átszűrve, a bukott félisten földtéréséről. Hígítás nélkül fogyasztandó, január 20-ig.