Kass Eszter – Éva kései utódaként – a romlás csábító gyümölcseit kínálja a nézőnek. De itt a fogyasztásnak nincsenek negatív következményei: üde, könnyed, feminin-felhangú festészet, mosolygós almákkal és zöld dzsungellé szőtt levéltakaróval.Kass festményei nem a hagyományos csendélet-tradíció jól bejáratott csapásait követik, a komplikált allegóriák vagy a csupasz formatanulmányok irányvonalát. A textil szakon végzett, középkorú művésznő egyszínű (rikító zöld, pink, hamuszürke) háttér elé állítja modelljeit – akik rendszerint almák. A gyümölcsök (az alma mellett néha megjelenik egy-egy körte vagy más, egzotikus termés is) a homogén alap előtt színpadon álló színészekké válnak, akik monológokat mondnak vagy párbeszédbe elegyednek a mellettük állókkal. Persze csak képletesen. A Majd gondolok rád is… címet viselő apró festményen például a zöld alma mellett egy fehér alma-körvonal és egy ásító fekete luk tűnik fel, a felejtés, a megszűnés és az emlékezés szimbólumaként. Kass nem a naturalizmusra helyezi a hangsúlyt, az almák inkább elvontak, meseszerű vizuális térben lebegnek. Bár a mese elég komoly, hiszen a teremtéstől a halálig ível. A kiállítás címe szerint a starking alma a kezdőpont (starting point): vagyis a bűnbeesés, Éva almája. De felsejlik a végpont is, a fekete lyukat idéző, sötét hátterű alma-kompozíciókon. Közöttük pedig – a felhőtlenül vidám hangulatot árasztó hátterek előtt – csörgedezik az (alma)élet. Kass a rendszerint apró méretű gyümölcsképek mellé nagy, színpompás vásznakat akasztott. Ezeken a dzsungel (az Éden?) tarka-barka levélszövete jelenik meg, Henri Rousseau-t idéző naiv dekorativitással. Ártatlan festészet, a bűnbeesés előttről.
Dorottya Galéria
2006. augusztus 29.–2006. szeptember 30.