Budapesten az Andrássy út 20. alatt április 17-től működik a Munkácsy
Alapítvány dr. Nanofszky György ügyvezető elnök irányításával. A
tizenhat tagú kuratóriumának aznapi alakuló üléséről június 7-én
tájékoztatta a sajtót az ismert amerikai-magyar üzletember és műgyűjtő,
Pákh Imre, az alapítvány elnöke.
Bevezetésül szerényen elhárította magáról az ötletgazda szerepét, mert saját bevallása szerint az egy ismeretlen látogató volt a csíkszeredai tárlaton, aki beírta javaslatát a kiállítás vendégkönyvébe. A festőfejedelem népszerűségénél maradva megemlítette a Magyar Nemzeti Galéria 2005-ös Munkácsy a nagyvilágban című megatárlatát, ami több mint 360 000 nézőt vonzott. Azóta az országjáró Munkácsy-emlékkiállítások látogatottsága eddig összesen több mint 1,1 millió érdeklődővel minden eddigi hazai múzeumi rekordot megdöntött.

Jelenleg Pécsett időzik a Krisztus-trilógia, júliustól Veszprémben lesz válogatás a művész képeiből, a várólistára pedig feliratkozott Keszthely és Szentendre is. Pákh Imre bejelentette, hogy ezennel átvették a belföldi és külföldi Munkácsy-kiállítások menedzselését is. A határokon túl keleti irányban a moszkvai Puskin Múzeum mellett a szentpétervári Ermitázzsal és Kijevvel is tárgyalnak, Nyugat-Európában Bécs és München mellett Párizs valamint London a lehetséges színhely a közeljövőben, az óceánon túl pedig New York. (Mivel Peter Bogner, a bécsi Künstlerhaus igazgatója is a kuratórium tagja, az osztrák fővárosban akár személyesen képviselheti az alapítvány érdekeit).

A továbbiakban Pákh Imre ismételten emlékeztetett a közismert tényre, miszerint Munkácsy mintegy 650 képből álló életművének csupán a felét tartjuk számon jelenleg. Ezért a meglévő festmények konzerválása mellett változatlan feladat a lappangó alkotások felkutatása, eredetiségének vizsgálata az elérhető legmodernebb csúcstechnológia segítségével, katalogizálása és bemutatása itthon és a nagyvilágban egyaránt. Szintén állandó jellegű tevékenységet jelent az 1958-ban megjelent és azóta alapműként használatos, de összes erényei mellett időközben óhatatlanul elavult, Végvári-féle feldolgozást kiváltó új, legapróbb részletekre kiterjedő és naprakész Munkácsy-nagymonográfia kiadása. Aminek szükségszerűségén az sem változtat, hogy a szintén kuratóriumi tag Szemenkár Mátyás, a Szemimpex Kiadó tulajdonosa az MNG 2005-ös nemzetközi monstre-tárlata kapcsán publikálta Munkácsy életmű albumát. Javában folyik a több mint ezer darabból álló, javarészt német és francia nyelven íródott Munkácsy-levelezés kritikai feldolgozása, a nyomdai munkálatok előkészítése olyannyira előrehaladott állapotban van, hogy már idén karácsonyra tervezik a kötet megjelenését.

Dr. Nanofszky György utólagos kiegészítése szerint a Munkácsy Alapítvány azt tekinti legfontosabb küldetésének, hogy a magyar festőfejedelem életműve és kultusza az őt megillető helyre kerüljön itthon és külföldön egyaránt. Munkásságát nemzeti műveltségünk elidegeníthetetlen részének tekintik, egyfajta „kulturális hungarikumnak”. Az Alapítvány mottójául Munkácsy egyik levelében megfogalmazott vallomását választották: „Legnagyobb dicsőségemnek azt tartom, ha hazámnak, mint hű fia, hírét és dicsőségét növelhetem”. A közhasznú szervezet olyan képzeletbeli klubként szeretne működni, amelynek tagja lehet bárki, aki Munkácsy művészete iránt akár szakértőként, akár gyűjtőként, akár a magyar kultúra ügyében elkötelezett magánemberként érdeklődik itthon vagy külföldön. Az Alapítvány a továbbiakban is nyitott minden olyan véleményre, információra vagy kreatív ötletre, amely Munkácsy életművének minél szélesebb körű megismertetését, rejtőző képeinek felkutatását és megvásárlását, kultuszának életben tartását és ápolását célozza – zárta szavait az ügyvezető elnök.