A bourges-i Transpalette kortárs művészeti központ története 1984-ben kezdődött. A városban működő École des Beaux-Arts néhány növendéke illegálisan birtokába vette egy elhagyott kekszgyár épületét. A házfoglalók, eleinte csak szűk körben, zenei és képzőművészeti eseményeket kezdtek rendezni, aztán hamarosan Emmetrop néven formálisan is társasággá alakultak. A hely népszerűsége, látogatottsága folyamatosan nőtt, a hozzájuk csatlakozó művészek száma is gyorsan gyarapodott, és a hely egyre szűkebbnek bizonyult. És ekkor bekövetkezett a váratlan legitimálódás: amikor 1992-ben Bourges városa megvásárolta a szomszédos telepet, ahol korábban a környék legjelentősebb építőipari vállalata működött számos raktárral és műhellyel, a polgármester felajánlotta azt az Emmetropnak.
A város hasznosításra adta át a helyet – ez azért volt lehetséges, mert az Emmetrop a még 1901-ben meghozott idevonatkozó törvény alapján működő egyesület lett (Association loi 1901). A törvény szerint egyébként bárki létrehozhat egyesületet, egy elnök, egy titkár és egy pénzügyi felelős kell csak hozzá, tehát akár már három taggal is megalakulhat, bármilyen tevékenységre. Minthogy az Emmetrop tevékenysége, művészeti programjai nyitottak és széles
rétegekhez szólnak, a város úgy ítélte meg, érdeke, hogy jobb körülmények között tudjanak működni, és tovább tudják szélesíteni azt a kört, amelyet elérnek.
Az új Transpalette. A szerző fotója
A jövedelemmel alig rendelkező fiatal művészek közül sokan kezdetben nemcsak dolgoztak itt, de igen kezdetleges körülmények között itt is laktak – emlékszik vissza a hőskorra az egyik alapító tag, jelenleg a Transpalette általános felügyelője, Erik Noulette.
Éveken keresztül saját erőből igyekeztek többé-kevésbé karbantartani az épületeket, javítani a munkakörülményeket, miközben a mostoha feltételek dacára is komoly művészi műhelymunka folyt, amibe nemcsak a környékről és távolabbról érkezett francia, de külföldi művészek is bekapcsolódtak. Jelenleg több alkotócsoport is tevékenykedik a telepen, közülük – huszonöt állandó alkalmazottal – a legjelentősebb a kezdettől fogva nyitott műhelyként működő Emmetrop, amihez bárki csatlakozhat, munkájában bárki részt vehet. A projekt ma közpénzt is kap, minisztériumi, regionális és városi forrásokat, vannak saját bevételei is, és széleskörű partner-hálózat tagja. Egy-egy kiállításra, a hozzá tartozó programokra átlagosan 10-15 ezer eurót tudnak fordítani.
Fotó: Emmetrop
Jelenleg mintegy hetven csoport, illetve zenekar használja az alagsorban kialakított stúdiókat, próbatermeket, és készül itt mozgókép, kortárs táncdarab, színházi produkció, performansz is. „A Transpalette-et hub-ként képzeljük el” – mondta a napokban Noulette, a Libération című lapnak mutatva be a helyet. És valóban, a ház ideális munka- és találkozóhely koreográfusok, zenészek, színészek, képzőművészek, rendezők, filozófusok, írók és művészettörténészek számára, és rövidebb-hosszabb időre rezidensek fogadására is készen állnak. Az egyik hatalmas korábbi iparcsarnok koncerteknek ad helyet, egy másikban bármilyen egyéb kísérleti projekt megrendezhető. Olyan művészek is megfordultak már itt, mint Claude Lévêque, Daniel Buren, Wang Du vagy Lawrence Weiner.
Az új Transpalette. Enteriőr © Pascal Vanneau
A Transpalette most olyan, mozgássérültek számára is bejárható, háromemeletes épülettel gazdagodott, amelyben tovább bővítheti a művészeti ágak eddig is széles körét átfogó tevékenységét. Az Entropia című nyitóesemény januárig tartó programját SMITH és az AOO (Art Orienté Objet) alkotásait bemutató kiállítás és több performansz, konferencia és koncert alkotja. (Dorothée) SMITH munkássága különösen beleillik a Transpalette koncepciójába, hiszen ahogyan azt mostani, több elemből álló installációja, A katasztrófa archívuma/Traum esetében is tapasztalhatjuk, eszközei közé tartozik a fotó, a videó, a szobor, az újmédia és a filozófia is.
SMITH: Fotó a TRAUM-sorozatból, 2015-16, 80 x 53,5 cm, a Galerie Les Filles du Calvaire jóvoltából
Az identitás problémáját boncolgató SMITH két űrhajózásra készülő, szoros barátságban lévő szovjet fiatalember, Vlad és Yevgeni, „V” és „Y” történetét meséli el az imént felsorolt eszközökkel. A kiindulópont: a kilövést irányító Y hibájából az űrhajó felrobban, és a benne utazó V életét veszti. Az installáció különböző állomásait végigjárva, egy több részből álló szoborsorozat utolsó darabjában V és Y végül egymásba olvad, egy személlyé válik.
Az AOO alkotópárostól szintén egy installáció, valamint egy hétperces videó szerepel. A videó Aby Warburg (Abraham Moritz Warburg) neves német művészettörténésznek és filozófusnak állít emléket, s közben napjaink emberének félelmeire, szorongására is rávilágít. A képsorok a több évet pszichiátriai intézetben töltött Aby Warburgnak azt a tudományos előadását idézik fel, amelynek köszönhetően egészségessé nyilvánították, és visszatérhetett a szabad életbe. Az előadásban Warburg indiánok között szerzett tapasztalatait dolgozta fel, különös tekintettel a legnagyobb félelem legyőzését megkívánó „kígyó-ritusra”. A félelem, a nyugtalanság fogalmazódik meg az AOO installációjában, a Fekete fűben is. A cím, akárcsak a radioaktív anyaggal töltött, fluoreszkáló üvegszál, Csernobilra, az atomenergia veszélyeire utal, és elgondolkodásra késztet az emberiség jövőjéről.
Art Orienté Objet (AOO): Fekete fű, 2016, installáció, 250 x 600 cm, © Blaise Adilon
2017-ben a Transpalette is egyik helyszíne lesz a Pompidou Központ megnyitásának negyvenedik évfordulója alkalmából rendezendő eseménysorozatnak, mely többek között Gina Pane, Pipilotti Rist, Anne-Marie Schneider, William Burroughs, John Giorno, Derek Jarman, Michel Journiac, Paul McCarthy, Bruce Nauman, Natacha Nisic alkotásain keresztül ad áttekintést az elmúlt négy évtized művészeti tendenciáiból.
Nyitókép: Vue de l’exposition « Like Mirror », Brice Dellsperger et Natacha Lesueur, Transpalette / Association Emmetrop – Bourges, 2013 © Crédit photo : Natacha Lesueur